Kedd délelőtt az egyik budapesti bevásárló központ kávézójánál várakozom. Ide beszéltem meg „randevút” néhány nappal korábban. „Pár pillanat és jövök a (…) markt felől.” – jelzi Badics Kata telefonon. Teljesen feleslegesen. Mindenki tudta, amint belépett az épületbe, hogy megérkezett. „Pedig csak kettő kávét ittam” – mondja viccesen mentegetőzve, miközben helyet foglal. Ugyanazzal a lendülettel „kihúzva alólam a székemet”:
Tulajdonképpen miért is engem választottál ehhez a beszélgetéshez? – szegezi nekem kikerülhetetlenül a kérdést.
Meglepődtem. Pláne, ha hozzáteszem, előre megírtam a kérdéseimet Katának. „Ugye a nők helyzete a pálinka világában és az Lidl-féle pálinkabotrány” – hebegem zavaromban, mint kisdiák, ha nem készült rendesen…
Csak egy gyűszűnyi kontyalávalót!
Nem lep meg! Igen, a sajtó felkapott néhány napra egy témát: hibás pálinka egy áruház-lánc polcain. Ám erről akár hetente is lehetne írni, sajnos még most is. Annyi a nem megfelelő, gyenge minőségű, elő- vagy utópárlatos pálinka a kereskedelmi főzdék párlatai között is. Ehhez csak a hivatal munkatársainak kell tudni megkülönböztetni a jó és a hibás pálinkát.
A másik kérdésre válaszolva: Nők vannak minden szakmában. Akadnak gépészmérnöknők, tanárnők, orvosnők… S bőven vannak olyan nők is, akik testvérként, feleségként, vezető beosztásúként, üzletkötőként 10-15 éve sikeresen részesei a pálinkakultúrának. Vagy ott a Balaton Open, ahol majd kizárólag női bírálók minősítik a párlatokat idén áprilisban.
A pálinka egyébként is mindig jelen volt a nők életében. Legfeljebb a férfiak nem akartak erről tudomást venni. Pedig ha a lányok, asszonyok összeültek, a varródobozokból ugyanúgy előkerült a „kontyalávaló”, még ha csak egy gyűszűnyi is. Ugye ismerős kifejezések? – mosolyog cinkosul Kata
Nos…azt hittem, három és fél perc után itt volt a vége a szuper sztorinak, a napokig tervezett kérdezz-feleleknek… Mindent megtudtam a pálinkázó hölgyekről és arról, hogy a zárjegyes párlatok korántsem azonosak a jó pálinkákkal. Mit tehetek? Csodára várva nagyot kortyolok a kikért teámból…
Én egy hagyományos vidéki lány vagyok. Fontosak a gyökereim. A terített asztal. A baráti társaság. Éppen úgy, mint a családi élet.
– folytatja Badics Kata. Én pedig fellélegezhetek, mert az asztal másik oldalán megelevenedik egy fürtőshajú kislány a Tokaj-Hegyaljáról és lelkesen mesélni kezd.
Édesapám építész volt. Munkája miatt folyamatosan járta a környékbeli településeket. S a legtöbbször ínyencségekkel tért haza. Egy vekni ropogós kenyérrel, fél szál illatos kolbásszal, egy üveg ízletes borral, pálinkával. Így tanultam meg tőle a közös családi étkezések fontosságát, illetve megbecsülni és élvezettel fogyasztai a finom ételeket, italokat. S hogy mennyit számít a jó alapanyag. Legyen szó pálinkról vagy egy tál jó kenyérről, hagymával, zsírral, némi sonkával és kolbásszal.
Én ma már élvezettel lubickolok például abban, hogy mennyi és milyen jó borból válogathatok. Fontos, hogy szeressünk jót enni, inni és hogy ne bonyolítsuk túl a dolgokat. Nálunk ez a mai napig így működik. Ha jönnek barátok, ismerősök, ők is mindig hoznak magukkal olyat, amit érdemes megmutatni, megkóstolni
Ezek szerint a pálinka igen korán belecseppent az életedbe.
Szó sincs róla! Egyáltalán nem akartam megkóstolni. Láttam, hogy itták vendégségben a törkölypálinkát. Büdös és karcos volt. Gyorsan le kellett húzni. De még így is összerántotta őket. Ha már inni kellett, akkor még a „pluszjeles italra” voksoltam.
Badics Kata egykori lelkesedése a „törkölypálinka” iránt érthető. A legtöbbször szárral, levéllel, szennyeződésekkel elvermelt törkölyt főzték ki utoljára. Földesen, penészesen, fagyosan. Törköly és törköly között azonban jelentős különbség van. Hogy mekkora, azt az alapanyag és a feldolgozás módja, a szakértelem mutatja meg.
Néhány éve családi nyaralásunk során meglátogattunk néhány borászatot Cinque Terrén. A csodálatos borok mellett a helyi gazdák grappáikat is büszkén kóstoltatták velünk. Eltöprengtem… Ennyi jó bor mellett otthon is kell jó pálinkának lennie. Tokaj-Hegyalján pedig a törkölypálinkának megvannak a hagyományai! Tudni akartam, hogy mit, miért és hogyan érdemes és hogyan nem érdemes csinálni. Aztán rátaláltam a minőségi pálinkát előállító termelőkre, pálinkaházakra! Végül összegyűjtöttem mindazt, amit megmutathattam itthon a környékbeli borászoknak is – immár nem kívülállóként.
Mit jelent a
Tokaj-Hegyalja magasabb fokon?
A vendégek ismerjék és keressék a borvidék pálinkába foglalt ízeit!
Fontosnak tartanám, hogy itthon is eljussunk odáig, hogy a tokaj-hegyaljai borászok büszkén kínálhassák minőségi párlataikat vendégeiknek. Olyan sokszínű a paletta: szőlő, -törköly, -aszútörköly, -seprő vagy borpárlatok. Ezért is megyek kíváncsian egy-egy bor- és – nyomatékosítja Kata azt az „és” szócskát – és pálinkakóstolóra. Végighallgatom a borház történetét, a szőlő és a bor jellemzőit. Közben kóstolok és tanulok. Még ritka az a borász, aki önmagától megmutatja saját párlatait. Bár egyszer már az is előfordult velem, hogy egy ismeretlen borásznak először a törkölypárlatát ismertem meg, és olyan kiváló volt, hogy utána a borkóstolójára is ellátogattam, sőt azóta már a pincéjébe is!
Mindabból, amit Badics Kata nekem elmondott, két dologban biztos voltam. Az egyik, hogy ez a nő a feje tetejére akarja álltani a hazai pálinkás társadalmat. A másik – és azt hiszem, ezt volt a „félelmetesebb” – hogy ehhez megvannak a tervei is. Az egyikben azonban tévedtem. Annak ellenére, hogy Katának nagyon sok és nagyon konkrét elképzelése akad, saját bevallása szerint sem akarja (már) megváltani a világot. Azonban az látszik, hogy a borászokkal, pálinkásokkal megosztott koncepciók nem működnek és nem is működhetnek úgy, hogy ha csak ötletszerűen kiragadunk belőle részeket. Ennek ellenére véleménye szerint a pálinkások már ma is sokat tanulhatnának marketingből és közös munkából a borászoktól.
Egyszerűen hülyeség nem tanulni – zárja le Kata.
De nem csak egy „szerencsi lány” vagy. Hanem okleveles pálinkamester és borajánló is. Te magad is főzöl pálinkát?
Nem, nem főzök pálinkát. S eladnom sem kell. Így szerencsére még nincs rajtam ilyesfajta nyomás sem. – nevet Kata. Kóstolok és kóstoltatok. Embereket ismertetek meg jó borokkal, pálinkákkal. Ez való nekem. Ehhez azonban nekem is meg kellett értenem, hogy kinek mit és miért ajánlhatok. Meg kellett ismernem a pálinka történetét, fajtáit, jellemzőit, a technológiát, a pálinkafogyasztás kultúráját.
Anno baracklekvár-főzés közben találkoztam a Corvinus hirdetésével. Fakanállal a kezemben odaálltam a család elé és közöltem: pálinkamester leszek.
Így iratkoztam be 2012-ben a Corvinus 2 éves mesterképzésére. Az államvizsga óta is folyamatosan képzem magam, hogy személyre szólóan juttathassam el az általam fontosnak tartott értékeket azoknak, akik egy-egy kóstolóra betérnek hozzám.
Nekem úgy tűnik, te a kóstolni vágyókat a saját családi asztalodhoz ülteted – még ha a valóságban egy borbár teraszán terítettél is meg. Fontos, hogy átadd mindazt, amiben hiszel?
Badics Kata: Amivel és ahogy kínállak, az vagyok én.
De nem nekem fontos, hogy te egyébként mit eszel vagy mit iszol. Neked kell tudatosnak lenned, neked kell odafigyelned. – nyomatékosítja Kata – Én megmutatom, hogy az a minőség, ami nálam az asztalra kerül, az első sorban nem pénz kérdése. Mégis sokkal több, mint a sok gyorsfagyasztott félkész valami. Nem kell új dolgokat sem felfedezni! Csak meg kell tanulnunk a jó és egyszerű alapanyagok nyújtotta élvezetet. A tiszta, önmagukért való ízeket.
Lehet ez akár a már említett kenyér, zsír, kolbász sonka. Ma már jó áron lehet jó borokhoz, pezsgőhöz és pálinkához is hozzájutni. Nem azt mondom, hogy egy gyereknek pálinkán kell felnőni – nevet fel Kata – nekik nagyon jó szörpök, lekvárok vannak még. Egyszerűen csak tudni kell, mit iszunk, mit eszünk.
Hogy kikkel ülsz egy asztalhoz, az is neked fontos. Evidens, hogy legyen ott a családod minden tagja – és ne csak testben – legalább a vacsoránál vagy a hétvégi ebédnél. Ez fontos – és meg is oldható, ha úgy gondolod. Ezt – előbb vagy utóbb, de – mindenki megérti. Van, aki egy perc alatt, van aki napokkal később, vagy akár egy évtized múlva.Ehhez én nem győzködlek!
A saját utamat járom. Amiből megmutattam valamit neked is. Te pedig – ha úgy van – keresni fogod és megválogatod, hogy hol és mit eszel, iszol.
Lassan másfél órája ülünk itt és beszélgetünk. Gyerekkorról, borról, pálinkáról. De mielőtt befejeznénk a beszélgetést, egyet kérlek árulj el nekem – fordultam Katához. Nem a munkád. Nem a hivatásod. Tele vagy mégis szenvedéllyel, ha arról beszélsz, szerinted hogyan érdemes élni, enni, inni, barátkozni. Minek neveznéd mindezt? Szerelemnek? Hobbinak?
Az életemnek…
