Mákja van annak a gazdának, akinek az idei diótermését nem tette tönkre a közel hét éve hazánkba illegálisan betelepült dióburok-fúrólégy.
Apósomnak nincsen mákja. Így aztán ez évben diója sem. Konyhatündér anyósom is kesereg a gyászos természeti csapás eredménye láttán, hisz’ már most aggódik, mit tegyen az ünnepek alatt a diós bejglibe töltelék gyanánt. Mert ahogy a hajdani Jézuska elhitette Gézuskával anno, hogy Corvin nélkül nincs karácsony, úgy a feleségem családjában, ezért általa az enyémben sincsen saját dióbél nélkül hagyományos és házias karácsonyi dióstekercs a decemberi ünnepek alatt.
Jaaa, hogy lenne helyette diót pótló diópótló?! Vidéken a pálinka az pálinka, s nem alkoholtartalmú szeszes lötty, a kolbász az kolbász, s nem feldúsított szójagyurmány, a dió pedig dió, s nem búzacsírából, napraforgómagból és aromából kutyult dejó.
Jó, jó, mondhatnák, hogy a vidéki gazda is jár piacra, s vásárol vagy cserekereskedik egyéb árut is, feltöltendő a szűkösebb napokra éléskamrája polcait. Ám manapság a dió ára olyan magas, mint apósom több évtizedes, légybeteg diófájának legfelső, eget verő levele. Drága apósom nem híve a fölösleges pénzkidobásnak, így ő édességként beérné karácsonykor kockacukorra csöpögtetett törkölypálinkával is. Szemben racionális anyósommal, akinek a család szent, s akinek mindenáron meg kell oldania idén a saját dió nélküli házi diósbejgli-sütés tudományos problémát. Tudom, megoldja. A minden vészhelyzetre, így a legkülönbözőbb természeti csapásokra is felkészült gondos asszonykéz a tavalyi kiváló diótermés egy részét bezacskózva fagyasztva tárolta el.
Most hallottam a piacon, hogy a máktermés sem volt túl jó az idén. És a Corvin Áruház sem működik már! Atyaúristen! Így aztán miben másban is hihetnék az ünnepek előtt diós- és mákos bejgli ügyben, ha nem a Mikulásban és a Jézuskában…
Mészáros Géza cikke alapján készült ez a bejegyzés.
