Gasztroblog pálinkás pohárban…avagy miért adjuk írásra a fejünket.

Mi az? Megkerülhetetlen. Elodázni sem érdemes. Nem elég egyszerűen tudomásul venni sem. S ez lesz 2018 egyik legnagyobb kihívása a „pálinkások” számára is. Igen, ez a tartalomgyártás. Vagyis ha jelen akarunk lenni a világhálón, írnunk kell. Mert a keresőalgoritmusok és a közösségi média is egyre inkább előtérbe helyezi a hasznos tartalmakat. Mert a tartalom segít megmutatni, ki vagyunk, mihez értünk és miben különbözünk vagy vagyunk jobbak másoknál. Igaz, önmagban egy gasztroblog indítása sem csodafegyver, Mégis ideális kiegészítője lehet a klasszikus pálinkaértékesítési módszereknek, a személyes eladásnak illetve a webáruházak működtetésének. E két módszerre pedig bőven ráfér a ráncfelvarrás. De hogyan segítheti pálinkaértékesítésünket egy gasztroblog indítása? Erről kérdeztem Szikora Katalint, az I. Gourmet Gasztroiskola megalapítóját illetve Borsodi Imrét a Czetis Pálinkaház és Étterem marketingvezetőjét.

P&P: Ma már a legtöbb pálinkaháznak van saját marketingese vagy megbízott ügynöksége. S szinte minden pálinkás szakembernek saját honlapja. Miért gondolja úgy, hogy mégis érdemes a gasztroblog készítést is megtanulni?

Ez nagyon jó hír, mert egy ügyesen szerkesztett, rendszeresen gondozott bloggal ki lehet tűnni, és ennél nagyobb feladat nincs is egy marketinges számára. Azt viszont sokan elfelejtik, hogy az írás egy szakma, aminek legalább az alapjait és a rutinját érdemes elsajátítania annak, aki a nevét adja az írásához. Meggyőződésem, hogy a tengernyi blog közül az tud majd sikeres lenni, aki ért ahhoz, amiről ír (a pálinkához, a gasztronómiához), és tisztában van azzal, hogy a blog nem más, és nem több, mint egy személyes bejegyzés. Viszont árulkodik arról, aki írta.

Egy jólszerkesztett gasztroblog segíthet kitűnni

P&P: Nagyon sok félbemaradt pálinkatémájú oldallal találkozom. A legtöbb pálinkás website, közösségéi oldal vagy blog esetén észrevehető, mikor fogyott el a szerző lelkesedése vagy éppen a szakmaisága. Lehet ennek az az oka, hogy a posztolók nem tudják, hogyan és milyen témákhoz nyúljanak? Nincs egy előre megtervezett koncepció? Hiányzik az újságírói tapasztalat?

Ez mind igaz. Nagyon jó ötletnek tűnik indítani egy blogot, de, mint minden hosszútávú munkát, ezt is illik megtervezni. Kinek akarok írni, mit, miről, mi az üzenet, milyen gyakran, hogyan illusztrálom – és még számtalan kérdést kell tisztázni. Ez se kevés munka, ennél csak az a nehezebb, amikor a blogot naponta, kétnaponta kell „etetni”, mert ez olyan, mint a tamagocsi volt régen. Ha nem kap friss információt, hamar megdöglik. Ez mindennapos, koncentrált munkát követel, a konkurencia figyelését, a szakma követését, az illusztrációk előteremtését.

P&P: Ezek szerint ön úgy véli, a gasztoblogolás, -újságírás már önálló, speciális szakmává vált? Miben különbözik egy hagyományos újságírói vagy marketinges, esetleg pr-os képzéstől az önök tanmenete?

Igen, a gasztroblog egy öszvér műfaj,

és a mai kor terméke. Alapja a személyes napló, csak ez nem a fióknak íródik, hanem mindenkinek. Az újságírásból az írói alapok szükségesek hozzá, például a műfajok, a szerkesztés ismerete. Ezután jött a specializáció, a gasztronómia, de külön szakma lett a zenei, a sport, a filmes írás is, hiszen mindenki arrafelé húzódott a blogpiacon, amihez értett, vagy vélte, hogy ért hozzá. A marketinges szemlélet pedig ott adódik a bloghoz, amikor kikerül a világhálóra, ahol minimum figyelmet akarunk kelteni, végső esetben ebből szeretnénk megélni. Le kell szögeznem, ez nagyon keveseknek sikerül. Az I. Gourmet Gasztroiskola tananyaga két alapra épül, a gasztronómiára és az írásra, ehhez jön idén a vlog, mint új, terjedő műfaj. De a videó készítőjének nemcsak a kamerát kell tudnia kezelni, hanem kérdezni is. Nálunk ezt meg lehet tanulni.

 

P&P: Nem találkoztam viszont sem pálinkabírálat, sem pálinkakritika elemeinek oktatásával önöknél. Sőt, közvetlenül a párlatokkal kapcsolatos témákkal sem. Pedig a mi asztalunknál a pálinka a főfogás. Helyette – a hasonlatnál maradva – önök itt a „köretről”, a „tálalásról”, a „kiszolgálás minőségéről”, az objektív kritikákról, stb. beszélnek.

Nem akartam tovább specializálni a tananyagot, ebben az 54 órában csak az alapok átadására van lehetőség. De aki megtanul kérdezni, tudja, honnan és hogyan tájékozódjon, mielőtt írni kezd, milyen vázlattal könnyíti meg a munkáját, az akár a pálinkáról is írhat.

P&P: A gyakorlatban hol vehetjük egy gasztroblog írási képzésnek hasznát?

Mindenben, ahol arra van szükség, hogy összeszedjük a gondolatainkat, és elkészítsünk egy írásmunkát. Én ugyan újságíró vagyok, de írtam már külkereskedelmi főiskolai szakdolgozatot is szívességből, annak, aki nem tudta, hogyan kell nekikezdeni a munkának. (Hármast kaptam rá.) Aki ezt a tervezési és megvalósítási folyamatot tudja, az biztonsággal blogolhat, saját weblapját egyedivé tudja tenni, és ha egy éves üzleti tervet kell össszeállítania, vagy egy kiadványt az üzletkötőinek, a partnereinek, akkor sem esik kétségbe.

P&P: Úgy tűnik, a gasztroblog leginkább az újonnan piacra lépők eszköze lehet. Akik szeretnék megmutatni, mihez és milyen minőségben értenek. Legalábbis nekem úgy tűnik, a padokban az a generációk foglal helyet, akiknek az életében a közösségi médiáé az egyik főszerep. S itt nem csak használni, hanem kihasználni is megtanulhatják a Facebook, Twitter, Snapchat, stb. nyújtotta előnyöket saját vállalkozásuk érdekében. .

Akik a tavalyi, első tanfolyam hallgatói voltak, az életük egy részét a világhálón élik. De éppen azért jöttek el, mert nemcsak egyszeri figyelmet akartak kelteni a közösségi médiában, hanem van olyan közlendőjük, tudásuk, véleményük és élményük, ami megéri, hogy gondosan kidolgozva tegyék közzé. Én ebben segítettem őket, és nagy öröm volt számomra, hogy ketten el is indították saját blogjukat.

P&P: Sokan évek, évtizedek óta a pálinka világában élnek. Megszokott, bejáratott és bevált módszereket alkalmaznak. Nekik adhat-e új ihletet, segítheti-e a megújulásukat, a versenyképességük megőrzését egy-egy blog indítása? Valóban ennyire direkt eszköz a blogolás?

A legdirektebb: megírok egy szösszenetet, és egy kattintással fent van a világhálón. De aki több, más akar lenni, akinek van annyi és olyan minőségű mondanivalója, amivel követőket tud vonzani, az nem spórolhatja meg a tervezést és a tanulást. Nagy hangsúlyt fektettem arra is a tanfolyamon, hogy a hallgatók a saját egyéniségükkel legyenek tisztában, mert ez az erősségük, és az biztos, hogy ilyen nincs több.

P&P: A gasztroblog készítés inkább szakma vagy hobbi? Hogyan tekintenek rá a „diákok”?

Akik tavaly végeztek, azok mind dolgoztak valahol. Arra voltak kíváncsiak, hogyan lehet egyedi a blogjuk, hogyan lehetnek ők „véleményvezérek”, meg lehet-e élni ebből, mit érdemes erre áldozni. Emlékszem az órák utáni döbbent csendekre. Amikor elmondták a ma sikeres gasztrobloggerek, hogy ennek 3-5 év kemény, napi munka az ára. Olyan nincs, hogy holnap reggel úgy ébredek fel, hogy én már véleményvezér vagyok!

P&P: Mire számítsanak azok, akik beiratkoznak a következő kurzusra? Meg lehet élni ma csupán gasztroblog írásából? Vagy inkább egy új, hasznos eszközként tekinthetünk a megszerzett tudásunkra?

A gasztronómiai és az újságírói alapok mellé fölvettem a vlogkészítést, és több ismert séfet hívtam előadónak. Azért, hogy szélesebbre tárjam a hallgatók előtt az ismeretek kapuját, hiszen ha a gasztronómiáról akarnak írni, akkor ismerni kell a működését. A piac ismeretében azt gondolom, hogy aki ma indít blogot, az már nem fog tudni csak ebből megélni. Az első, nagy generáció még a piacon van, ők viszik el a hirdetéseket, ami pénzt hozhat a szerzőnek. Egy-egy kampányt el lehet csípni, de annak a bevétele a hideg vízre lehet elég. Vagyis, aki blogolni akar, annak ennél többet is kell tudnia fejben és a gyakorlatban. A specializáció (például a pálinkablog) jó irány lehet, és minél speciálisabb az információ, annál többet ér. De az igazi haszon az, hogy biztonsággal tudnak mozogni azokon a pályákon, ahol a gondolataikat írásos formába kell önteni.

Szerencsésnek tartja magát Borsodi Imre, hogy marketingvezetőként egy festői település varázslatos és egyedülálló pálinkaházában „dolgozhat”. Igen, „dolgozhat” – idézőjelben. Ahogy ő mondja, a Czetis-Ház  béli munkáját sokkal inkább tekinti alkotásnak, kísérletezésnek, vagy éppen barátkozásnak, kapcsolatok építésének. Az interaktív kommunikáció – és ehhez kötve a tartalomgyártás – pedig mindezek elengedhetetlen eszköze.

P&P Meseszép környezet, a főváros közelsége, zamatos ételek, illatos borok és díjnyertes pálinkák. Minden adott a sikerhez. Ám a jó bornak is kell a cégér. S úgy tűnik, te sem bízol semmit a véletlenre: egy nagyon jól összerakott arculat köszön vissza a honlapotokon, a nyomatott anyagaitokban, a pálinkaház és étterem megjelenésében. Mennyire tudtad ezt a minőséget a tartalomba is átültetni?

Speciális eset mindaz, amit a Czetis Ház jelent számomra. Kihívás, szerelem. Az élet nem tette lehetővé, hogy a kezdetektől részese legyek a Czetis brand megszületésének, így sok dolog készen volt már, mikor fedélzetre léptem. Volt arculat, amelyre figyelni kellett. Kialakulóban volt egy célcsoport, akiknek minden rezdülésére figyelni kell. Ráadásul igen érzékeny csoportról beszélünk. Mindezek ismeretében egy kétélű fegyver került a kezembe. Megfelelő érzékenység kell ahhoz, hogy a tartalom is egyensúlyban legyen mindehhez. Azt gondolom, oldalunk látogatottsága, követőink száma igazolja rövidtávú stratégiánk sikerét. A hosszú távú tervek pedig még izgalmasabb kihívásnak ígérkeznek.

P&P Igen aktívak vagytok a közösségi médiában. Rendezvények, események, bejelentkezések, fotók, különböző posztok – mind megjelennek a különböző felületeken. Mennyire érzed súlyát a tartalomkészítésnek?

Pillanatnyilag a legfontosabb a tartalom. Az egyedi tartalom! Online térben mozog az emberek jelentős része. Az archaikus médiumok véleményem szerint napjainkra alig ütik meg a fogyasztók ingerküszöbét Online térben azonnal interakcióba tudunk lépni a követőkkel, potenciális ügyfelekkel. Baráti kapcsolatot tudunk kialakítani. Nem egyoldalú a kommunikáció.

P&P Ezért tartottad fontosnak, hogy belekóstolj a gasztroújságírás alapjaiba is?

A gasztroújságírás egy speciális világ. Főleg itthon, ahol valljuk be bőven van még hova fejlődnünk. Forr a gasztronómia számos területe itthon. Elég, ha arra gondolunk, hogy a Bocuse d’Or-on mekkorát robbantottak Széll Tamásék. És akkor itt csavarnék egyet beszélgetésünk fonalán! Micsoda fejlődés és minőségi javulás mutatkozik a pálinka piacon! Mindennek kommunikációjához elengedhetetlen a trendek, jelenlegi és feltörekvő véleményvezérek ismerete, a szakirányú megalapozottság. Érdekelt, hogy mindezek ismeretében hol a helyem a szakújságírók palettáján. Ezért csatlakoztam a csapathoz.

P&P Hol kapott el az a bizonyos ”AHA” érzés?

Úgy első közös péntekünk második órájában! Nem a spanyolviaszt akartuk feltalálni. Mindösszesen csak arra világítottak rá, mennyire a saját hangunkban bújik meg a személyes siker. Nagyon komplex és jól felépített képzésről beszélünk. felkészült, kompetens előadók segítik a fejlődést, ezért körülbelül minden második percben jelentkezik vagy így, vagy úgy; de „AHA” érzés.

P&P Min változtattál vagy változtatsz az új ismeretid birtokában? Hol érezted meg a képzés gyakorlati előnyeit?

Egy gasztroblog sem működhet olvasói élmény nélül

Sokkal nagyobb hangsúlyt fogok fektetni a képi világ fejlesztésére, a háttérinformációk kibontására. Hiába fontos a content, ha nincs benne élmény az olvasónak. Hogy egy gyakorlati példánál maradjak az idei Quintessence Competition számos eredményt hozott számunkra. Ennek kapcsán több projekt is előkészületben van házon belül. A gyakorlati előny talán hadd maradjon még az én titkom. Bízom benne, hogy talán egy következő beszélgetés alapja lesz! ☺

P&P Te is és kollégáid is gyakran ültök vissza az „iskolapadba”. Miért fontos személy szerint neked, hogy folyamatosan képezd magad?

A tudás hatalom. A folyamatosan változó elvárások és trendek évszázadára pedig ez fokozottan igaz. Pálinka fronton a feldolgozási folyamatokban rejlő újdonságok, technológiai fejlesztések, a jövedéki szabályozás változásai ezt egyértelműen szükségessé teszik. Ha pedig esetemben a kommunikációt vesszük alapul, akkor egy olyan világba csöppenünk, ahol egyik napról a másikra születnek új trendek, változik a fogyasztók, közönség igénye. Hogy mindezek ismeretében versenyképesek maradhassunk, elengedhetetlen az edukáció!