Dúl Udó Endre

Nagyapám itala még azokból a sárga- és őszibarackokból készült, amelyek alatt én gyerekkoromban rohangáltam. Felnőtt fejjel és élelmiszermérnökként természetesen én is sok mindent kipróbáltam. Úgy gondolom, hogy a Jóisten nagyon szeretett engem, amikor tíz évvel ezelőtt, életem egy nagyon nehéz szakaszában, felvételt nyertem a Pálinkamester képzés első évfolyamára és kivételes tanárokól tanulhattam, valamint kivételes évfolyamtársak szerettették meg velem ennek az italnak különböző arcait. Sokszor kérdezik azt is, „melyik a kedvenc pálinkám”? Erre azért nehéz válaszolnom, mert szerencsés vagyok és a legtöbb gyümölcs már elvarázsolt néhányszor párlat alakjában is… Az örök kedvenc barack és szilva és birs mellett, az elmúlt években az alma, a kékszőlő és a törköly az, amit talán én jobban megbecsülök, különösen, ha fahordóban is vannak érlelve. Egy jó törkölyben minden szépség benne van, ami a borban már nem lehet!

A pálinka mellett – több mint húsz éve – az állattenyésztés és a hozzá kapcsolódó élelmiszerfeldolgozás területén végzek szakmai és érdekképviseleti tevékenységet. Jelenleg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara állattenyésztési csoportvezetője vagyok. Akik arról a területről ismernek, sokszor kérdezték tőlem, hogyan kerül egy a húsiparban dolgozó szakember a pálinka közelébe. Számomra ez természetes, hiszen évek óta tapasztalom, hogy a jó minőségű alapanyagból dolgozó termelők és kereskedők, sokkal hatékonyabban el tudják adni termékeiket, ha kapcsolatot keresnek más élelmiszerekkel. Gasztronómiát kell építenünk, nem szigeteket…

A világ változóban van, a pálinka is új utakat keres magának.

Már tíz évvel ezelőtt is foglalkoztatott az a gondolat, hogy a pálinka elkészítése nem érhet véget a lepárlással. Hiszek benne, hogy bizonyos gyümölcsök és alapanyagok esetén a párlatok és pálinkák professzionális fahordós érlelése hozhatja meg azt az eredményt és piaci sikert, amelyre napjainkban oly sokan vágyunk. Ennek érdekében azonban menni kell, tenni kell, kutatni kell, „fertőzni kell” a fahordós érlelés igényével és ismereteivel a pálinkásokat és így új utakat kell készíteni a pálinkának. Ezt tartom az egyik feladatomnak.

Több, mint húsz éve vagyok egyetemi végzettséggel rendelkező érzékszervi bíráló, a korábbi években főleg hústermékek termékfejlesztései és versenyei során használtam ezt a tudást, az-tán a pálinka mellett a kézműves sör is csendben és kedvesen visszalopta magát az életembe. -A sörmester szakmérnök képzésen újra csodálatos és motiváló embereket ismerhettem meg és ma már a sörversenyek éppoly kedvesek, tanulságosak és izgalmasak számomra, mint a pálinka esetében.