Spirituális élmény a Somló Spirit Pálinkaházban

A Somló Spirit Pálinkaház a modern párlatok temploma. Legalábbis ez az érzés fog el, mikor kora reggel belépek az épület félhomályába. Csend van, amit csak a gépek monoton, halkan zümmögő „imája” tesz még ünnepélyesebbé. Az ablakon beszűrődő fények különleges árnyékokat vetnek a pálinkafőzde falára. A ház még szinte üres. Fehér Péter, a cég tulajdonosa szinte csak a kedvünkért nyitotta ki a kapukat.

 

A Somló Spirit Pálinkaház egy modern templom

Mint mondja, éppen rohanásban van. Fél lábbal már most is  úton a főváros felé. De még akad egy kis ideje, hogy nyitás előtt körbevezessen bennünket Zinával. Tereket, termeket járunk be. Az irodáktól a pincéig, az érlelőtől a főzdéig, mindenhol tetten érhető a fény és a tér játéka. Engem teljesen lenyűgöz, ahogy Ekler Dezső megálmodta ezt a dombházat. Letisztult és modern, gyönyörű látszóbeton felületekkel. Péter pedig mesél és mesél. Van miről.

Mindig azt mondtam, szerencsés ember vagyok, mert hosszú éveken át a szakmám lehetett a hobbim. Egy olyan iszonyúan gyors, pörgős világ, ahol naponta jelentek meg új technológiák, majd lettek elavulttá percek alatt. A távközlés a maga módján kegyetlenül racionális volt: mindent számoltunk, mindent pontosan megmérhettünk, sőt mérni is kellett.

Idővel azonban úgy éreztem, ideje kicsit hátradőlni, lelassulni, más dolgokra koncentrálni.

Fehér Péter: a szenvedélyem lett a munkám

Bár azt a fajta kihívást is igazán szerettem, amivel villamosmérnökként a távközlési szektorban minden nap meg kellett küzdenem, a pálinkafőzésben mégis jóval több szenvedélyre leltem. Még úgy is érzem a benne rejlő vibrálást, hogy nem én vagyok a pálinkafőző-mester. S ennek a sokkal több érzelemnek meg kell jelennie a „termékben” is.  Pedig egyáltalán nem könnyű jó pálinkát főzni. Nagyon szubjektív, hogy kinek mi ízlik. Nem egyszerű megtalálni azt az utat sem, ami a többség számára elfogadható.

A telekommunikáció világa igen távol van a pálinkafőző üstöktől. Egy ennyire szélsőséges váltás esetén joggal merül fel a kérdés, miért pont a pálinkafőzés lett az új irány. A válasz talán túl profán:

A testvérem Ernő és jómagam is szeretjük a jó pálinkát és egyszerűen belevágtunk. Ez egy abszolút érzelmi döntés volt. Nem volt mellette igazán sok észérv. Nem számoltunk. Ha visszamennék az időben, valószínűleg nem is így döntenék. A pálinka ugyanis nagyon sok elkötelezettséget követel. Kizárólag szívvel-lélekkel lehet „csinálni”.  Pusztán üzleti célból nem lehet, nem szabad belevágnia senkinek, vagy legalábbis nem ilyen mértékben, mint ahogyan mi tettük.

Ha nem a pálinka az életed, ne foglakozz vele

Ám a részben földbe süllyesztett épület már önmagában is arról árulkodik, hogy a Fehér testvérek valóban drámai mértékben akartak szakítani a már megszokott pálinkás parasztromantikával, a hasonló sémára épülő, kissé megfáradt vidéki hangulattal.

 

Önmagában nem ez volt fontos számunkra. Egyrészt meg akartuk őrizni a pálinkás hagyományokat, másrészt minőségi pálinkát akartunk készíteni. Igaz, egy kicsit másképpen, egy kicsit eltérőbben, kicsit modernebben. Egyszerűbb megjelenést szerettünk volna. Az épületnek, a design-nak, a pálinkás üvegnek is.  Szerencsére, ehhez Magyarországon minden adott volt, könnyen megtaláltuk a megfelelő technológiát.

Az építkezés során gyakorlatilag egy fél hegyet mozgatott meg a kivitelező cég. Vajon egy modern vállalkozónak miért volt fontos, hogy telephelyével ne rondítson bele a tájba, hanem annak részese legyen a főzdével? Milyen szerepet játszott mindebben a környezettudatosság?

Ez egy racionális döntés volt. Azzal, hogy környezettudatos beruházást valósítottunk meg, ugyan jelentősen megnőttek a bekerülési költségek, azonban reményeink szerint nagyjából 10 év után mindez megtérül. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen dombháznak nagyon jók az élettani hatásai is. A kollégák szerint is jó itt dolgozni.

A Somló Spirit Pálinkaház az időt és az érzékeket ejtette rabul

Szinte észre sem vehető, hogy az idő mennyivel másképpen telik odabent. Csupán a „túra” első felvonásának a végén, a kóstoló pulthoz érve tudatosult bennünk, hogy több, mint két órája ismerkedünk az épülettel kívül és belül. A ház már rég kinyitott, s turisták jönnek folyamatosan. Péter pedig végre valóban útnak indulhat. Bár látom rajta, szíve szerint maradna és tovább mesélne. Immár nem az épületről, hanem azokról a párlatokról, melyeket nekünk készítettek a pultra, kóstolónak. Itt az ideje, hogy kiderüljön, mely párlatokra a legbüszkébbek a „háziak”.

Mindegyik párlatunkra büszkék vagyunk. Azokra is, melyek nem kerülnek palackba. Sokat kísérletezünk, hogy a végeredmény valóban lenyűgöző legyen. Ennek köszönhető, hogy tavaly a Pálinka Nemzeti Tanács és a Földművelésügyi Minisztérium által rendezett pálinkakiválóságok programon 5 csillagos aranyminősítést kaptunk a birspálinkánkra. Sőt ez a párlat champion-díjas is lett 2017-ben.

A modern, letisztult arculat mögött igazi presztízsmárka spirit-je sejlik fel a pohárban. A design-t tekintve pedig lehetne bármely neves alkohollepárló whiskey-je, vodkája, cognac-ja az üvegben. Ám a palackban „csupán” pálinka pihen.

Úgy gondolom, hogy Magyarország büszke lehet a pálinkájára. Nagyon jó whiskey-k vannak, csodálatos vodkákat kóstolhatunk, ám ezek ízét vagy egy aroma határozza meg, vagy az, hogy mennyi ideig volt a hordóban. A pálinka tisztán gyümölcsből készül, nincs szükség plusz hozzávalókra, aromákra, adalékanyagokra. S bár a hordó lehet érdekes történet, mégis a gyümölcs a meghatározó – ezzel köszön el tőlünk az ajtón kilépve Péter.