Átalakítja a járvány az élelmiszeripart

Milyen eredményekkel zárta a hazai élelmiszeripar a 2019-es évet?

– Az élelmiszeripar, beleértve a dohány- és italágazatot is, 5%-ot némileg meghaladó mértékben növelte a termelés volumenét, ami azt jelenti, hogy körülbelül a gazdaság egészének megfelelően növekedett ez az ágazat is. Ugyanakkor érdekes megfigyelni a növekedés struktúráját, a belföldi értékesítés növekedése nem érte el a 3%-ot, miközben az export 7%-ot meghaladó mértékű volt.

Az ágazatok többsége, a tejágazattól kezdve a malomiparon keresztül a zöldség-gyümölcs feldolgozáson át a húsig, viszonylag kiegyenlített teljesítményt mutatott. Az átlagtól pozitív irányba jelentős mértékben a malomipar tért el.

Hogyan alakult az élelmiszeripar jövedelmezősége?

– Erre vonatkozóan még nincsenek adataink, hiszen a cégek a mérlegeiket, eredménykimutatásaikat még csak most készítik. Piaci információk, valamint az árváltozások és önköltségi tényezők változása alapján azt mondanám, hogy az ágazat jövedelmezősége 2019-re valószínűleg nagyjából ugyanazt fogja hozni, mint 2018-ban.

 Melyek voltak a tavalyi évben azok az ágazatok, amelyeknek jelentősebb kihívásokkal kellett megküzdeniük?

– A hús- és húskészítmény-ágazat az alapanyag-önköltség és az afrikai sertéspestishelyzet miatt brutálisan átalakult. Egy év alatt az élő sertés ára közel 50%-kal emelkedett forintban Magyarországon, ami rányomta a bélyegét a termelési önköltségekre. Azt gondolom, ennek a költségnek a fogyasztói árakban való megjelenése sok esetben még mindig nem ment teljesen végbe, ami nagy nehézségeket okozott az előző évben. Tudjuk jól, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatnál sem volt sikerév a tavalyi, bizonyos alapanyagok esetében gyengébb terméseredmény volt megfigyelhető, de összességében talán annyira kiugróan negatív folyamat, mint ami a húsipart érintette, nem volt érzékelhető. Emellett a dohányágazatban is közel 10%-os teljesítménycsökkenés jelentkezett.

 Voltak olyan szabályozási, világpiaci problémák, amelyek hátráltatták a szektort?

– A tavalyi évben a népegészségügyi termékadó, a NETA kismértékű növelése, illetve új termékkörökre történő kivetése is hatással volt az ágazatra. A pálinka szegmenst 2019. január 1-jétől érinti a népegészségügyi termékadó, ami által ennek a termékkörnek az adóterhe olyan mértékűvé vált, hogy sok esetben az 50%-ot is lényegesen meghaladó adóteher került a termékekre. Ez pedig automatikusan terelte a kategória egy jelentős részét a feketepiacok irányába. A tavalyi évben azzal szembesültünk, hogy a hivatalos pálinka kereskedelmi forgalom éves szinten több mint 50%-kal esett vissza, azaz elméletileg ennyivel csökkent Magyarországon a pálinka fogyasztása, ami, mindannyian tudjuk, nem így van.

A világpiacon elsősorban a húspiacon zajlottak érdekes történések. Kína olyan mértékű import kereslettel jelent meg a sertéshús iránt, ami a korábbiakban teljesen ismeretlen volt. Az Európai Unió egy év alatt 80%-kal növelte a Kínába történő exportját sertéshúsból, aminek a piacon komoly hatása volt.

Az élelmiszeripari ágazatok támogatása érdekében milyen intézkedései voltak a FÉSZ-nek a tavalyi évben?

– A FÉSZ éppen egy évvel ezelőtt alakult meg elődjéből, az ÉFOSZ-ból. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége elindított egy új programot Hello Food néven, amely alapvetően az ágazatról szóló kommunikációt hivatott frissíteni. A FÉSZ látta, hogy a mezőgazdaságról, de különösen az élelmiszeriparról számos pontatlan információ kering a médiatérben – legyen az hagyományos média vagy új típusú social média –, ami ellen megpróbálunk tenni valamit. Erre alakítottunk ki egy pilot programot, amely egy jól meghatározott réteget megcélzó internetes kommunikációs program. Ennek a tapasztalatait most szerettük volna leszűrni, és annak fényében bővíteni a feladatokat, de ezt a munkát a jelenlegi járványhelyzet kivitelezhetetlenné tette.

A FÉSZ alapvetően hagyományos szakmai képviseleti funkcióit lát el, szabályozási kezdeményezéseket vizsgál meg, próbál az ágazat érdekében azokban módosításokat elérni. Aktívan részt veszünk a csomagolási műanyag és egyéb hulladékok jövőbeli szabályozására vonatkozó szakmai munkában, emellett a meglévő pályázati támogatások felgyorsítását is ösztönözzük. Már azon is gondolkodunk, hogy a következő európai uniós 7 éves ciklus támogatási irányai az élelmiszeripar szempontjából milyenek legyenek. Továbbra is folytatjuk az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséért megkezdett küzdelmünket, és fenntartjuk azon szakmai álláspontunkat, hogy a népegészségügyi termékadó nem éri el az alapcélját. Egy olyan felesleges terhet jelent, ami az ágazat egyes termékeinek megítélését károsan érinti, ezért annak visszavonása, azt gondoljuk, egy jó lépés lenne.

 Hogy látják, miként alakul az egyes ágazatok kifehéredése?

– Egyértelműen látszik, hogy az elmúlt 5-6 évben a gazdaság fehérítése érdekében tett intézkedések pozitív eredménnyel jártak. Többek között a pénztárgépek online bekötése, valamint az EKÁER-rendszerrel a teherforgalom nyomon követése is olyan lépések voltak, amelyek határozottan javították az ágazat adófizetési fegyelmét. Ugyanakkor továbbra is úgy látjuk, hogy az élelmiszerek esetében a legfontosabb és a legnagyobb hatású lépés az áfateher csökkentése. Megfigyelhető, hogy az élelmiszer-gazdaságban azok az ágazatok fehérebbek, ahol a végtermék 5%-os áfával adózik.

 Milyen problémák vannak jelenleg, amelyek megoldásra várnak?

– Azt gondoljuk, a magyar élelmiszer-ágazat szereplőinek jelentős része technológiailag nincs a 21. század elvárásainak megfelelő szinten. Az ágazat többsége esetében jelentős tőkebevonásra van szükség ahhoz, hogy versenyképessé tegyék a tevékenységüket. Úgy vélem, a jelenlegi járványhelyzet fel fogja gyorsítani az adaptációs és fejlődési folyamatot, a beruházások a következő időszakban a technológiai fejlesztésekre és azon belül is részben az új típusú digitalizációs, automatizációs, robotizációs megoldásokra kell hogy fókuszáljanak. Továbbra is fennáll, hogy jó néhány ágazatban szükség lenne nagyon jelentős üzemméret-növelő fejlesztések meglépésére, mert ez pillanatnyilag nemzetközi szinten nem éri el a versenyképességi küszöböt. A magyar élelmiszer-gazdaság ágazatainak nagy részében a vertikális együttműködés az ágazat szereplői között még nem túl hatékony, termékpálya-versenyek zajlanak már szerte a világban, ehhez képest a magyar termékpályák még viszonylag szervezetlennek számítanak.

A koronavírus-járvány mennyiben rendezte át az idei terveket? A FÉSZ elnökeként mit tapasztal, mik voltak eddig a hatásai és mik lehetnek még a továbbiakban? Kik hullhatnak el, kik erősödhetnek meg, egyáltalán, hogyan lehet átvészelni az évet?

– Az utóbbi hetekben felgyorsult az internetes élelmiszer-kereskedés megerősödése, számos kereskedelmi lánc és élelmiszeripari egység kényszerült rá, hogy a túlélés reményében erre a területre koncentráljon. Azt gondolom, a jelenlegi helyzet következményeként is erősödik az online kereskedelem szerepe. De ennek az időszaknak nagy tanulsága az is, hogy a cégek az alapanyagok, adalékanyagok, valamint a csomagolóanyagok beszerzési csatornáinak egy részét földrajzi térben közelebb fogják hozni, és arra is ügyelni fognak, hogy készleteik stabilitása ne egyetlen üzletfélre épüljön. Raktározás terén is számítani lehet változásokra, hiszen egészen mostanáig a vállalkozások többségére nem volt jellemző az árufelhalmozás. Ugyanilyen fontos értékesítési vonalon a kapcsolatok diverzifikálása, nem lehet megengedni azt, hogy a gyártók és forgalmazók túlságosan függjenek bizonyos típusú piaci szereplők működésétől.

Az egészen biztos, hogy bizonyos mértékű konszolidáció lesz ennek a folyamatnak az eredménye, minél hosszabbra nyúlik ez a speciális helyzet, annál több piaci szereplőről fog sajnos kiderülni, hogy nem tudja túlélni ezt az időszakot. Bízunk abban, hogy azok az állami támogatások, amelyeket vagy már bejelentettek, vagy még kidolgozás alatt állnak, a vállalkozások nagy részének elegendő támogatást nyújtanak majd ahhoz, hogy fenn tudjanak maradni. Abban reménykedünk, hogy a kiesők száma a lehető legalacsonyabb lesz.

Budai Klára

Forrás: TradeMagazin