Több, mint félezer nevezett párlat, egy maréknyi lelkes-rendes, azaz pálinkaszerető ember és egy hosszúhétvége. Ez a perkátai pálinkaverseny receptje, melyre márciusban immár második alkalommal gyűlnek össze a helyi és környékbeli magán- és bérfőzetők. A megmérettetés megálmodója kishazánk egyik legeredményesebb magánfőzője, Pavlicsek „Pavlinkárium” Csaba.
Perkátai pálinkaverseny: öt nap a megmérettetésig
Csaba, aki ismeri, tudja, hogy gyakorlatilag állandó rohanásban vagy. Miért érezted mégis szükségesnek, hogy belevágj egy (vagyis rögtön kettő) verseny szervezésébe is?
Szeretném, hogy minél többen mutassák meg a faluból, a környező településekről párlataikat. Megyénkben nagy hagyománya van a pálinkafőzésnek és a gyümölcs kultúrának is, azonban a magán- és bérfőzők termékeik úgy érzem kissé a háttérben vannak még. Vannak megyei szinten párlatversenyek, azonban úgy gondoltam, hogy egy olyan versenyt hívok életre, ahol a nevezők nem csak megkóstolhatják egymás termékeit, de szakmai előadások és gyakorlat orientált bemutatók is segíthetik szakmailag fejlődésüket.
Pavlicsek „Pavlinkárium” Csaba a perkátai pálinkaverseny megálmodója „házi kedvenceivel”
Fontosnak tartom, hogy olyan értékelést kapjanak vissza a versenyzők a termékeikről, amelyekből tanulni tudnak, hogy min illetve hogyan kell esetleg változtatni a nagyobb siker érdekében. Ehhez országos és nemzetközi versenytapasztalattal is rendelkező szakembereket kértem fel zsűritagnak. Előreláthatólag 14 zsűritag fog dönteni a minták minőségét illetően.
Azon dolgozunk folyamatosan, hogy Perkáta felkerüljön a „pálinka térképre”, a versenyünk pedig egyet jelentsen a korrekt, hiteles, szakmai nézetekkel, elképzeléssel -ami jelenthet sikert illetve sajnos „sértődést, egyet nem értést” is. Nincs tökéletes bírálat. Az ember saját pálinkáját is máshogy értékeli. De bízom benne, hogy a versenyzők elfogadják az ítészek véleményét, és elfogadják a fejlődés intézményét, hiszen ez a célja minden versenynek, hogy fejlődjünk.
Perkátai pálinkaverseny: négy nap a megmérettetésig
Te vagy az egyik legsikeresebb magánfőző. Találkozol olyan párlatokkal, melyeket kicsit te is irigyelsz? Vagy jobbnak tartasz a tieidtől?
Mindig van jobb, mindig van kitől tanulni! Ez is a verseny egyik alap gondolata: tanuljunk egymástól is.
Vannak természetesen szép, jobb termékek. Ezeknek én mindig örülök. Sőt! Mivel folyamatosan megújuló és tudásszomjas embernek tartom magam, ezért is várom nagyon, hogy ezen párlatok nevezőivel személyesen is eszmét cseréljünk.
Bár sok nevezőnek van már egyedi, felismerhető stílusa, ami a párlat egyéniségét is jelzi, külön öröm számomra, hogy egyre többeknél kezd kialakulni ez a fajta egyedi karakter. Akad bőven olyan pálinka is, ami szép, kellemes, de nincs meg benne az a bizonyos plusz. Az ilyen tételekre is büszkének kell lenni. Kiváló alap lehet. Éppen ezért kóstolni és tanulni kell, hogy fejlődjünk, hogy meglegyen az a gyűszűnyi különbség.
Legszebb élményeim közé tartozik amikor valaki meglátogat, és olyan párlatot hoz, hogy az agyam eldobom tőle! Sok ilyen van a faluban is, akiket motiváltam, hogy versenyezzenek, és már neveztek szegedre, ongára, perkátára, gyulára is.
Perkátai pálinkaverseny: három nap a megmérettetésig
Sok felé jársz az országban, sok helyen bírálsz is. Mennyire érzed a pálinkakultúra változását? Nagyon elválik, az „igyunk valami olcsót és rúgjunk be gyorsan” kategória attól, amit az embereknek érezniük kellene, ha pálikáznak? Áhidalható ez a szakadék?
Úgy gondolom, hogy a pálinkakultúra igen magas szinten fejlődik előre. A változást elsősorban a versenyeken kóstolt tételeken tudjuk felmérni nagyobb tételben. Kijelenthető, hogy a sok verseny még több motivációt és megújulást, szélesebb gyümölcs ismeretet hoz az adott résztvevőnek. Fontos, hogy a különböző internetes fórumokon is számos eszmecserét lehet találni, ahol folyamatosan segítik egymást a résztvevő tagok.
Pavlicsek Pavlinkárium Csaba a Perkátai Pálinkaverseny mintáit ellenőrzi
Úgy vélem, hogy a pálinka nem a fiatalok itala. Ahhoz, hogy azzá válljon, meg kell tanulniuk, hogy mitől rossz vagy jó egy pálinka, rá kell „nevelni” az ízlést. Amíg ez nincs, addig sajnos sok helyen marad a „hamar olcsón oldjuk meg az estét” a megoldás ócska szeszesitalokkal.
Hála égnek, azért a pálinkás társadalmunkra nem ez a jellemző. De még így is sok munka és sok év kell ahhoz, hogy a pálinkakultúra szélesebb körben is begyűrűzzön a gyenge minőségű szeszes italok helyére.
Perkátai pálinkaverseny: két nap a megmérettetésig
A hazai borászok kénytelenek alkalmazkodni a külföldi trendekhez. Kell-e változtatni a pálinka „receptjén” ahhoz, hogy külhonban is megszeressék és előszeretettel fogyasszák? Pálinka marad-e pálinka ezután is?
Ez egy nehezen megítélhető kérdés. Hiszen a whisky, a vodka illetve más alkoholos ital kultúrája évszázadokkal előttünk jár. Éppen ezért véleményem szerint a pálinka még „fajtaidegen” sok külföldinek.
Ismerik, hallottak róla. Sőt, a németajkú – bajor, osztrák, svájci – vagy az olasz területeken a gyümölcspárlat karaktere olyannyira nem idegen, hogy kiváló gyümölcspárlatokat készítenek. Öröm az is, hogy Oroszországtól Kanadán keresztül New Jerseyben is van már magyar pálinka és pálinkafesztiválokat is életre hívtak az ott élő magyarok.
A trendekre visszatérve: amit nagyon tanulni kell az a marketing, a design, a szakmai összetartás.
Perkátai pálinkaverseny: egy nap a megmérettetésig
Kívülállóként úgy tűnik, neked a pálinka nem csak munkát és kihívást jelenti, hanem a barátokat és a szórakozást is. Te rángattad őket ebbe bele, vagy ők vittek a „rosszba”?
Vegyes a kép. Sokan évekig segítettek nálam a feldolgozásban és közben beleszerettek a pálinkakészítésbe. Így ők is elkezdtek magánfőzőként ezzel foglalkozni.
Akad más történetem is. Vannak, akik eljöttek, meglátogattak és hatalmas barátságok szövődtek.
Nálam egy a cél, aki hozzám ellátogat, érezze jól magát, igyon finom pálinkát, hogy egy teljesen őszinte, tiszta beszélgetés és egy valódi élmény kerekedjen ki belőle.
