Ágotai Zoltán

Alap szakmám szerint ortopédiai műszerész vagyok, ami jelentős kreativitást és kézügyességet igényel. Tudnék készíteni egy új varázslábat Forrest Gumpnak vagy egy másik lábat Hablatynak, de nem okozna talán gondot egy Éjfúria farka sem. A kézműves dolgok mindig is közel álltak hozzám, az alkotás, a kreatív ötletelés, kísérletezés. Kertes házban nőttem fel a Mecsekben, édesapám erdész volt, a növények, gyümölcsök az életem részét képezték. A pálinka készítés 16 éve kezdett az alkotói hobbimmá válni, amikor egy baráti társaságban kóstoltam egy olyan íz világú pálinkát, amit előtte soha. Körtéből és birsből készült, mézzel volt cefrézve és az akkori lehetőségekhez képest ’ karc mentesen’ lefőzve. Egy méhész követte el, akit miután kifaggattam, elkészítettem az első párlatomat. Természetesen először az „öregek” nyomvonalán haladtam, kaptam a jobbnál okosabb életbölcsességeket a tökéletes pálinkához. Egyre többet kóstoltam is, részletesen elmeséltetve a gazdákat büszkeségük készítésének családi fortéllyairól. Különösen a kerítésszaggatók érdekeltek, miként is kerüljem el a hasonló végeredményeket. Nagyon sokat tanultam, hogyan ne csináljak pálinkát!

Néhány év kísérletezés és bősz kóstolgatás után barátaim és lelkes családom nyomásának engedelmeskedve hat tételemet beneveztem első pálinka versenyemre, ahol nagy múltú szakmabeliek zsűriztek. Egy bronz, egy ezüst és négy arany minősítéssel tértem haza. Következő évben még több és csillogóbb helyezéseket kaptam, majd felkértek egy régiós versenyre minősíteni is, látva az eredményeimet, hátha konyítok valamit hozzá. Innen persze nem volt megállás, beszippantott a tudásvágy és az alkotás öröme. A bírálatokon való részvétel kiszélesítette a látókörömet, a tapasztalataimat és saját párlataimban is évről évre fejlődhettem. Jöttek a tréningek, egyre több megmérettetésen lett szerencsém minősíteni és kicserélni társaimmal a szakmai trükköket, megoldásokat. A legértékesebbnek sokszor az egy-egy bírálat utáni este tartott szakmai műhelyt, eszme és pohárcseréket tartom. Az ott tapasztaltak egy tankönyvben sincsenek benne.

2018. február óta hivatalossá is tettem tudásomat, azóta még több kisebb helyi és országos tréning van mögöttem. Felkérést kapok kis falusi közösségek megmérettetésének bírálatára ugyan úgy, mint városi és régiós versenyek szakmai munkájára. Büszkeséggel tölt el, hogy egyre több helyen számítanak a véleményemre, amit a legkisebb versenytől a legkomolyabbig, amit természetesen a legjobb tudásom szerint teszek meg. Minden bírálaton találkozik az ember valami újjal, érdekessel, egyedivel. Célom, hogy az igényes párlatkészítéshez szükséges ismereteimet fejlesszem, tovább adjam, a minőségi fogyasztást segítsem. Szervezek kóstolókat, szakmai esteket. Mottómnak talán azt az egy szót tudnám említeni, ami minden versenyen bírálandó poharamban elém került tétel előtt a szemem előtt kell lebegjen: alázat. A gazda dolgozott a nevezett párlatával, akár a metszéstől a palackozásig. Nekem kutya kötelességem odafigyelni rá és így értékelni, véleményezni. Ez tőlem is megköveteli a folyamatos tanulást, fejlődést. Igyekszem.

A teljesség igénye nélkül pár bírálati helyszínem: Kárászi Pálinkamustra, Kárpát-medencei Pálinka-, és Párlatverseny Kecel, Magnus Spirituum Mohács, Balaton-felvidéki Pálinka és Párlatverseny Sóly, Pálinka verseny Porrog, Szent György napi Pálinkaverseny Pécsvárad, stb…

Mohácson második alkalommal bízik meg bennem a rendezőség. A felkért bírák névsorát végig olvasva számomra nem kérdéses a szakmai színvonalra való legmagasabb törekvés. Örülök az egyre minőségibb tételeknek és úgy vélem, aki megtiszteli a versenyt nevezésével, a minősítési lapján korrekt értékelést fog olvasni párlatának pillanatnyi állapotáról.