Számunkra az idei Perkátai Párlatverseny egyik különlegessége volt, hogy Zina, a pálinkaangyal a „Pálinkák és párlatok” online pálinkázó elismerésével díjazhatta a „gyűjtött erdei gyümölcsök és vadontermők” illetve „vadcsonthéjasok” kategóriákban a verseny legvadabb párlatát.
A kiválasztást, vagyis az aranyérmes nedűk kóstolását és értékelését a verseny társszervezője, Göldner Emil felügyelte.
A különleges bírálat során vele beszélgettünk arról, milyen is volt az idei párlatverseny és hogy jó üzlet-e pálinkaversenyt szervezni.
Göldner Emil szerint azonban a pálinkaversenyekre nem lehet úgy tekinteni, mint üzleti vállalkozásokra. Egy-egy ilyen esemény – akárcsak a III. Perkátai Párlatverseny – támogatók, elhivatott pálinkabarátok és önkéntesek nélkül létre sem jöhetne. Önmagában az 500 Ft-os nevezési díj még ilyen jelentős tételszám mellett sem fedezhette volna a megmérettetés költségeit.
Miben sikerült változtatni, javítani az előző évekhez vagy más versenyekhez képest?
Igazából nem volt cél, hogy bármiben is változtassunk az előző évekhez képest, inkább tökéletesíteni gondoltuk, amit korábban ez a verseny már adott a nevezőknek, vagy szélesebb körben az érdeklődőknek. Minden év ad valami pluszt nekünk szervezőknek és a versenyzőknek is.
Ez olyan, mint a pálinka, ami pontosan ugyanúgy nem reprodukálható minden évben és ez pont jó így. Ettől lesz változatos és nem klón egy rendezvény.
A III. Perkátai Párlatverseny főtámogatói
Hogy cseppentél bele a pálinkafőzésbe? Miért gondoltad hogy tovább kell lépni, bírálni és versenyt szervezni?
A pálinkával való kapcsolatom teljesen véletlen, nem volt célzatos, irányított. Belecsöppentem ebbe a világba szinte az egyik napról a másikra idegenként. Nem tudtam róla semmit. Életemben nem ittam korábban ilyen italt. Az udvarban lévő gyümölcsökből több volt, mint amennyi lekvár fogyott, így felmerült a gondolat, hogy mi lenne, ha…
Egy barátom apukája javasolta, hogy vegyek egy pálinkafőzőt és megmutatja, mit és hogyan kell csinálni. Ez akkoriban (2011) elég nevetségesnek tűnt számomra. Sok mindennek el tudtam volna képzelni magamat, de magánfőzőnek egyáltalán nem. Nem csoda, hogy elsőre egy kisipari berendezésre esett a választás, hogy ha belebukok, ne legyen akkora a veszteség 
.
.Kiemelt tisztelettel tartozom id. Bányai Györgynek. A pálinkafőzés csínját tőle ellesve egyszer csak azon kaptam magam, hogy a bajai pálinkaverseny különdíjasa vagyok. Minden sikerem a mai napig neki köszönhetem! Barátommá vált, igazi mesteremnek tartom, a szuper alapokat tőle tanulhattam meg! Hirtelen az egyik versenyt követte a másik és rengeteg új ismerőssel lettem gazdagabb az elmúlt 8 évben.
Magyarország összes komoly megmérettetésén volt szerencsém részt venni, de mindenhol hiányzott egy kicsi plusz. Egyedült talán Ongán nem. Oda rögös, nagyon sok tapasztalattal járó út vezetett. Egyre jobban érdekelt minden, ami a pálinka világával kapcsolatos. Képzésekre jártam, sőt, tanácsokat kezdtem adni és idén az a megtiszteltetés ért, hogy az ige rangos III. Perkátai Párlatverseny társszervezője lehettem.
Mi volt az idei verseny tanulsága számodra?
Ez a verseny volt számomra az első, ahol a szakmaiságom társszervezőként megmutathattam. Igyekeztem a legjobb tudásom adni és úgy gondolom, nagyon jól együtt tudtunk dolgozni a legapróbb részleteken is a versenyigazgatóval Pavlicsek Csabával.
A te feladatod volt a „pénzcsinálás?”
Egyáltalán nem! Sőt! Bár üzletember vagyok, Perkátára mégsem „nagyot kaszálni” jöttem. A szervezés, a feszes határidők menedzselése, a szigorú pénzügyi ütemterv felügyelete volt a tisztem.
Milyen visszajelzések érkeztek?
A nevezett tételszám a legjobb visszajelzés arra, hogy a versenyzők tavaly is meg voltak elégedve a perkátai versennyel. Az ideit majd jövőre látjuk a nevezésekből, de nem gondolnám, hogy feladat nélkül maradnánk.
A bíráló megjegyzéseket fontolóra vesszük, ha szükséges, de a fő irányvonalon nem kívánunk változtatni, továbbra sem szeretnénk más rendezvényeket másolni, megvan a saját arculatunk és terveink a jövőre nézve!
Elsődleges célunk továbbra is a gasztrokultúra széles körű népszerűsítése a pálinkán, mint Hungarikumon keresztül.
Mindez úgy hangzik, mintha felhagyni készülnél a civil életeddel a pálinkázás miatt…
Erről szó sincs. Bármekkora is a szerelem a jelenben, a párlatkészítésre, illetve a versenyszervezésre a jövőben sem tekintek másként, csak hobbiként. Persze néha álmodozom én is arról, milyen lenne egy saját verseny, de tartok tőle, hogy a munkám mellett erre sajnos sem időm, sem energiám nem maradna.
