Többek között Borbáth Gabi, Szöllősi Edit, Badics Kata és Dubai Éva fognak két napon keresztül értékelnek kékszőlő-, alma-, cseresznye-  és törkölypárlatokat az első Balaton Open nyílt nemzetközi párlatversenyen bírálóiként. – írta nekem Pach Gábor, mikor arról faggattam, kik lesznek a zsűri tagjai az általa megálmodott versenyen.

Borbáth Gabi?

Az ismerős név hallatán eszembe jutott egy vele töltött közel két órás “légyott”, melyet az első percektől az utolsóig döbbenet és csalódás jellemzett részemről. Ha jól emlékszem, nagyjából fél éve történhetett, hogy Márton Tünde (Veritas borkereskedés) meghívott egy Márton és Lányai pálinkakóstolóra. Mivel ezen eseményen nem tudtam részt venni, Tünde külön leszervezett egy kóstolót számomra, ahová egy nagyon kedves pálinkabarátommal érkeztünk. Lélekben én már az odaúton félkészültem a lakájokra hajazó sommelier gúnyos, fennhéjázó, kissé lenéző stílusra. Olyan szakemberére, aki sértődötten kioktat, ha nem ismerjük fel első kortyra a kínált párlatot minden jellemzőjével. S villámokat szór ránk, ha kiderül, nem  minden esetben 19-22 fokon fogyasztjuk a pálinkát. Szóval ültem és vártam, hogy Tünde visszatérjen a “mesterrel”.

Pálinkasommeliert vártam, helyette Borbáth Gabi jött.

Szarkasztikus mosoly jelent meg az arcomon, mikor az ajtón egy cirka 45 kilós 153 cm-es kishölgy libbent be. “Ugyan mit tudhat ő a pálinkafogyasztásról, velünk, férfiakkal szemben?” – gondoltam magamban – “Hiszen külön-külön is bőven mázsa felett járunk, ez a kislány pedig egy pohár vízzel is megduplázza a súlyát! Márpedig ez bizony számít, ha másért nem is, de a zsírok emulgeálása végett biztosan.” – ezzel engedve teret  a széken hátradőlve 120 percnyi döbbenetnek.

Borbáth Gabi és Badics Kata a Balaton Open bírárlói

Lehet-e bárki pálinkájának ars poeticaja?

Bárki pálinkájának biztosan nem, de Márton Jánosénak igen. Ám ahhoz, hogy megértsük, mi is került az elénk “terített” 17 palackba, Borbáth Gabi magával vitt bennünket Györkénybe. Megmutatta, hogyan lesz egy mérnökembernek a pálinka a szenvedélye, illetve hogyan és még inkább miért készültek az egyes párlatok. Akár a Crystallum vagy a Gold pálinkacsalád. Mindezt olyan természetes kedvességgel, hogy szinte úgy éreztük, mi magunk is ott jártunk a tolnai kisközségben.

Pálinkát, hitelesen.

Ez a cél vezérelte Mártonékat ’93-tól, nem sokkal bérfőzédéjük megnyitását követő is. Majd a kísérletezés évei következtek: a technológiák házasítása, a gyümölcsök és vadgyümölcsök, a szőlő és a törköly újrafelfedezése, játék az alkoholfokokkal. Talán a 2006-os év Irsai Olivér szőlőpálinkája hozta meg a várt áttörést. – Próbálok jegyzetelni magamban, minden információt, amit Borbáth Gabi fáradhatatlanul áraszt ránk – nincs sok esélyem. Nem kapkodva, nem rohanva, mégis olyan sodrással mesél, mintha maga is újra meg újra megélni azt, amiről beszél.  Közben pedig sorra nyitja a pálinkás palackokat, önti ki a párlatokat, s rendezni sorba a poharainkat. Mert ugye kell a pálinkának az a pár perc, hogy felfedje belső titkait.  Itt már biztos voltam benne, hogy nem egy szokványos “kóstold, vedd és vidd” bemutatón ülök.  

Pálinkakóstolónak indult, gyerekkori élmények felfedezése lett belőle

Borbáth Gabi tartotta a Márton és Lányai pálinkakóstolót

Vártunk. Leginkább arra, hogy Borbáth Gabi útbaigazítson bennünket, hogy ne bolyongjunk a kóstolósoron hiába. Vártunk. Hogy elmondja, mit kóstolunk és mit is kellene éreznünk. Ám csupán egyetlen dolgot osztott meg velünk. A régi bölcsességet, miszerint minden párlatban benne van a főzőmester maga is. S hogy mi került végül a pohárba?

Illatok. Emlékképek. – mondja Borbáth Gabi – Ezek fognak rávezetni bennünket arra, mit is iszunk valójában”

Sejtettem, hogy végül mégis magunknak kell rájönni, mit rejthet a tulipánforma.  A birs illata nagyapám fái és egy alattam letört ág miatt még könnyen felismerhető. Talán a cseresznye könnyed, kellemes édessége is. Ahogyan megjelenik előttünk a szilva, a maga sárgás húsával, viaszosságával. (Amit, Laci bácsi nem a maga kertjéből loptunk az unokatestvéremmel! Mert az a lány nem az unokatestvérem volt. ) Az alma illatában pedig már ott a csípősség. Egy másiban pedig a nyár frissessége. A kajsziban pedig a játékos lekvárosság.  De az asztalon még további tucat párlat és még több felrémlő kaland..

Nem tudom, mit kellene érezni, csak azt, hogy nagyon finom, amit iszok…” 

Nagyjából ez lehet az első lépése annak, hogy megértsük és elsajátíthassuk a pálinkafogyasztás lényegét. Meg kell jegyezni a “jóérzéshez” kapcsolódó hangulati képeket. Mindezt össze kell kötni a ténnyel, milyen párlatot kóstoltunk. Például a vackort, az intenzív zamatát és az eső utáni erdőt, ha nekünk ezt “mutatja meg” magából a vadkörte párlat. Mindez egy hosszú tanulási folyamat része. Talán ez volt a kóstolás tanulsága.

Esetleg az, hogy egy pálinkakóstolón, ha nem a szakmának szól, mások az “értékelési” szempontok. Első sorban mi sem arra voltunk kíváncsiak, milyen útóérzés marad egy-egy párlat után a garatban. S önmagában sem az illatot, sem az ízeket, sem a harmóniát nem értékeltük, nem “pontoztuk”. Olyan ízélményt kerestünk, amit elvihettünk magunkkal aznap délután. Azokat a felvillanó képeket, melyek elsőre jutottak eszünkbe a még nem kóstolt párlatokról.

Vagy talán az, ami nagyon fontos volt más kóstolok tükrében: Borbáth Gabi nem belemagyarázott, nem rábeszélt Márton János párlataira. Beszélni sem sokat beszélt. Inkább kérdezett. Hagyott bennünket, hogy lelkes kisdiákként mi keressük meg a válaszokat. A felbontott üvegből, a kiürült poharakból vagy a kezünkről elillanó pálinka illatában. A szánkban, a nyelvünkön, a torkunkban, gyomrukban és a fejünkben érzett ízekben.

Borbáth Gabi a Balaton Open egyik bírálója mutatta be a Márton és Lányai párlatokat

Borbáth Gabi menni Balaton Open párlatverseny

Valamivel több mint két órán át töltögettük a Márton és Lányai párlatokat. Próbáltuk megfejteni egy-egy gyümölcs titkát. Hogy összességben valóban csalódott voltam, mint ahogyan a cikk elején leírtam? Igen. Az voltam. Vagy talán inkább ledöbbent, meglepett. Hiszen a nehezen emészthető, száraz szakmai szöveg és (ki)oktatás helyett kapaszkodókat kaptunk. A “frankó megmondása” helyett válaszokat. Fölényeskedés helyett partnert. Miközben Borbáth Gabi pedig úgy vezetett bennünket keresztül a manufaktúra pálinkáin és párlatain, hogy szinte észre sem vettük az idő múlását. Ezt csupán a párlatok sajnálatos fogyatkozása jelezte számunkra. Ezért örültem meg igazán, mikor ismerőként fedeztem fel Pach Gábor válaszában Borbáth Gabi nevét. S feltételezhetően így lesznek azok is, akik túlzó kritika és bírálat helyett támogató, iránymutató értékelést olvashatnak nevezett párlataikról.