“Baján vettünk egy családi házat, van rajta egy csomó gyümölcsfa” – kezdjük a beszélgetést Göldner Emil magánfőzővel, aki számos kiemelkedő eredménye mellett 2017-ben az érlelt pálinka kategória győztese lett a Presenta szilvapálinkájával.
A lekvár és a befőtt főzésen már túljutottunk feleségemmel Ágotával, ezért összegyűjtöttem az összes gyümölcsöt és elvittem az egyik barátom édesapjához, akiről tudtam, hogy pálinkát főz.
Egyszer csak szólt Gyuri bácsi, hogy Göldner Emil, gyere el hozzám, mutatok neked valamit. Úgy emlékszem, hogy addig talán nem is fogyasztottam egyáltalán pálinkát. Nagyon tetszett, amit ott kóstoltam, ezért egyre tudatosabb lettem. A saját gyümölcsök mellé még vásároltam is gyümölcsöt és folyamatosan hordtam a pálinkafőzdébe.
Gyuri bátyám, ki jó barátom is azóta egy idő után azt tanácsolta, hogy vegyek saját főzőüstöt és kezdjek bele én a saját cefréim lepárlásába, majd ő mindenben segít, mindent elmagyaráz, megtanít az alapokra.
A végzettségem élelmiszeripari technikus, de legelőször nem igazán bíztam abban, hogy ez jól fog elsülni, ezért óvatos voltam. Egy Demendi Miklós-féle 50 literes kisüsti berendezéssel kezdtem a pálinka pályafutásom, amit még műanyag hordós hűtéssel szereltek. Azért ilyen géppel, hogy valami módon egyáltalán el tudjak indulni.
“2014 óta magam főzöm a pálinkáimat, a feleségem segítségével. Az első évben a Bajai hurka és kolbászfesztiválon szervezett pálinkaversenyen elnyertem a különdíjat!” – mondja büszkén a magánfőző mester.
A pálinkafőzésen keresztül egyre több pálinkás szakemberrel hozott össze az élet, megismerkedtem Lakatos Mártonnal is, aki itt, a mi környékünkön él és dolgozik, ő a Madarasi Pálinkaház ügyvezetője.
Lakatos Márton javasolta, hogy lépjünk egy nagyot előre és mérettessük meg magunkat országos szinten is, építsük tovább a pálinka-kapcsolatainkat.
Az első komoly versenyünk a Gyulai Pálinkaverseny volt, ahol igen jól szerepeltünk, érmekkel érkeztünk haza. Innentől kezdődik a versenyre főzési időszakom, ami azóta is tart – foglalja össze. Egyre többet dolgoztunk azon Ágotával, hogy kijavítsuk a kisebb hibákat és nüánszokat, arra törekedtünk, hogy egyre tökéletesebb pálinkákat alkossunk. Volt olyan évünk is, amikor egy szezonban nyolc-tíz pálinkaversenyre is eljutottunk. A versenyeken keresztül rengeteg szakmabelivel ismerkedtünk meg, sokakkal jókat beszélgettünk, sokat tanultunk a pálinkáról, a pálinkafőzésről, a szakmáról.
2017-ben először beneveztük a pálinkáinkat a Quintessence Pálinka- és párlatversenyre. Emlékszem, sokan óvva intettek a versenyzéstől Ongán. Azt mondták, Göldner Emil, az nem neked való, mert oda csak az igazán nagy nevek járnak.
A pályafutásom egyik legnagyobb sikerét, akkor 2017-ben, az első Quintessence versenyemen értem el a tölgyfahordós Presenta szilvapálinkámmal elnyertem az érlelt kategória Champion díját, amely az aranyérmesek legjobbikát jelenti a kategóriában. Később azt is megtudtam, hogy Pavlicsek Csabát előztem meg, ez még nagyobb lendületet adott.
Az első Perkátai versenyre is beneveztem, az év pálinkafőzőjévé választottak a beküldött pálinkaminták értékelését követően. Pavlicsek Csabával a Perkátai Pálinkaversenyen ismerkedtem meg és abból a szakmai kapcsolatból azóta barátság lett. A második verseny szervezésében már én is segítettem Csabának, sőt az idei évtől a Perkátai verseny társszervezője vagyok.
Azt kérdezem Göldner Emil-től, hogy mi az, ami motiválja, amiért időt és energiát nem sajnálva ennyi feladatot vállal a pálinkaversenyeken. “Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért csinálom. Szeretek segíteni, és nem különben én a kapcsolataimat szintén a pálinkaversenyekről építettem és építem folyamatosan.”
“Szeretem a pálinkát, ám a mértéket is ismerem!” Alapvetően pálinkafőzőnek, magánfőzőnek tartom magam, baráti beszélgetésekkel és tanfolyamokkal fejlesztem a tudásom. Elég sokat publikálok, sokszor beleállok azokba a pálinkás témákba, amelyekben nem értek egyet a felszólalókkal. Vannak olyanok, akik teljesen “vakon” indulnak el a pálinka világában, őket mindig igyekszem visszatéríteni a helyes útra – mondja.
Az 50 literes üst egy idő után kicsinek bizonyult, manapság már egy DES 100-as kisüsti, 100 literes üsttel főzök, ma már kizárólag versenyekre és saját fogyasztásra készülnek a pálinkáink. Sokat vártam, amire az új gép megérkezett, de a várakozás sem telt el hasztalanul. Megépítettem a saját bio gyümölcsaszalómat, így már az aszalványokat is saját magam állítom elő az egyes tételekhez.
Rengeteg gyümölcsöt kipróbáltam már, főztem paradicsomból, sőt banánból is pálinkát, azaz párlatot. Itt, Baja környéken nem áldott meg a Jóisten bennünket vadgyümölcsökkel, de határozottan bakancslistás nálam, hogy a vadakból is készítsek végre pálinkát.
Amikor azt kérdezem, van-e kedvenc gyümölcse, Göldner Emil egyből rávágja: “Szívügyem az alma!” – A Perkátai Pálinkaversenyen tavaly az év gyümölcse a direkt termő szőlő volt, most azonban az én javaslatomra az alma lesz!
“Biztosan emlékszel te is, amikor a gyerekkorunkban a banánt karácsonykor is csak pult alól lehetett megkapni, de az alma egész évben elérhető volt.” Ma az almapálinkák teszik ki a repertoárom csaknem felét.
Az idén összesen két versenyre fogok csak eljutni, és ebből az egyik a Perkátai verseny, amelyet mindenkinek szívből ajánlok. Mint társszervező, nem indulok el a versenyen, de néhány tételemet benevezem, csak azért, mert kíváncsi vagyok a zsűri véleményére.
A barátaim azt kérdezik, mikor leszek már “hivatásos”. Erre nekem az a válaszom, hogy nem tervezem, hogy hivatásos pálinkafőző legyek, hiszen, ha azzá válnék, akkor új hobbi után kellene néznem. Nekem a pálinkafőzés a hobbim, így is sokszor sakkoznom kell a család a munka és a hobbi egyenletben, hogy mindenre jusson elég időm.
Forrás: epalinka.blog.hu oldalon található Szabados János cikke
