Pető Krisztina

Borsodi családi kötődésem révén már fiatalon kapcsolatba kerültem a pálinkával, de legalábbis az alapanyagokkal, gyümölcsökkel.

Nagypapám még a helyi TSZ-ben volt traktoros, élete végéig igazi ezermester, dolgos gazdálkodó volt nagymamámmal együtt. Szüret után gyakran előfordultunk a körtés és almás ültetvényekben, megnézni mi maradt a fán, vagy alatta. Persze akkor még nem be- vagy lefőztük, hanem megettük a zsákmányt. A kertben pedig mindig találtunk Bosc kobak körtét, szilvát, szamócát, málnát. Lakodalomkor ott az volt a szokás, hogy a kisebbek szaladgáltak az esküvői menet körül, és az utcára kijövőket kínálták aprósüteménnyel, borral, pálinkával. Mivel eleven gyerekek voltunk, ki is lötyögtettük, meg is illatoltuk, meg is kóstoltuk az italt, de úgy döntöttünk, ez nem nekünk való.

Amikor újra találkoztam a pálinkával, az már egyetemista éveim alatt volt, Gödöllőn, agrármérnök-tanoncként azért illett néha meginni a sorstársakkal a téli üzemi gyakorlatok után egy-egy lélekmelengetőt.

Az egyetem elvégzése után többnyire csak pályázatok révén, papíron találkoztam a pálinkával az MVH-ban, majd az Agrárkamaránál végzett munkám során, ahol végül bekövetkezett a fordulat.  Az egyik kedves kollégám rávett, hogy ne csak beszéljek, meg a jogszabályok között éljek, hanem kóstoljak többet, ismerjem meg jobban a párlatokat a gyakorlatban is, hálás köszönetem érte! Ez után már nem volt visszaút, meghívást kaptam a Balaton Open-re, ahol már nem csak előadó, hanem zsűritag is lehettem. Elkezdtem az ismereteimet bővíteni e téren, így lettem jövedéki ügyintéző, elvégeztem a profilanalitikai és párlatkészítési technológiai képzést Pavlicsek Csabánál, majd pedig megszereztem a gyümölcspálinka-gyártó szakképesítést is. Ebben az időben jelent meg a Kamara Szakszerű Pálinkakínálás vendélgátó-ipari szakemberek részére című kiadványa, mely felett társszerzőként és felelős szerkesztőként bábáskodhattam, és népszerűsége azóta is töretlen. Az elmúlt időszakban nagy örömmel tettem eleget a mohácsi, sólyi, porrogi, perkátai versenyekre szóló felkéréseknek. Később, ha lesz rá alkalmam, szeretnék én is aktívan főzni, a hosszú távú elképzelések közt szerepel saját berendezés beszerzése.

A munka világán kívül elsősorban lovas embernek tartom magam, így a mindennapjaimat is ez határozza meg. Mivel azonban a pálinka elkészítéséhez is sok munka, figyelem, alázat és precizitás szükséges, így mondhatjuk, hogy van némi hasonlóság a két dolog közt, még ha elsőre távolinak is tűnnek.