Balogh Csoli Zsolt – egy újabb perkátai név, amit az utóbbi két évben gyakran hallhatunk pálinka- és párlatversenyek eredményhirdetésekor. A feltörekvő generáció tagja. Azoké, kiknél a pálinkafőzés célja már nem az értékmentés, nem az alkoholgyártás. A gyümölcspárlatok számukra megbecsült, gyakran prémiumkategóriás élvezeti cikkek. Érthető, hogy sokra tartják desztillátumaikat, hiszen kézművesként maguk készítik cefréjüket és rendszerint maguk is főzik ki, pihentetik, ágyazzák, érlelik. Az üvegválasztás és az egyéni címkék is mind részei ennek a rituálénak, akár csak azok az esti beszélgetések, mikor barátok mondanak kíméletlen véleményt egy-egy új párlatról. Kritikával pedig Csolinak még inkább kell számolnia, hiszen Perkáta a hobbi pálinkászok valódi inkubátora. Elég, ha csak az idén Vértes Tibor és Fabulya Attila nevével fémjelzett, országos elismerést kivivó Perkátai Pálinkaversenyre, vagy Pavlicsek Csaba sikereire gondolnunk.

Csoli: fájdalmas pálinkát iszom

Az egész történet 2014-ben egy baráttal és egy félkertnyi körtével kezdődött. Bár Csoliéknak igen nagy szenvedések árán sikerült feldolgozni a nagyjából 7-8 mázsa gyümölcsöt  és a helyi pálinkafőzdében ki is főzették, az eredmény még kezdetlegesnek sem volt mondható.

Anno nem fordítottunk a cefrére nagy figyelmet – emlékszik vissza Csoli Nem is fordíthattunk, hiszen nem értettünk hozzá. Ennek természetesen meg is lett az eredménye. Mondjuk úgy, hogy nem ez lett a kedvenc párlatom. Nem beszélve arról, hogy többtizezer forintot fizettünk ki érte. Bármikor ittam ebből a “pálinkából”, nagyon fájt minden kortya. Mindig azt juttatta eszembe, hogy ilyen párlatot akár én is tudnék főzni. Sőt, ennél sokkal jobbat is. Elhatároztam, veszek egy kisüsti pálinkafőzőt és ezen tanulom ki a házi pálinkakészítés minden csínját. Belevágtam. Megpróbáltam. Több-kevesebb sikerrel jártam. Valójában inkább kevesebbel. Vagy még annál is kevesebbel.

A pálinkafőzés is szakma, tanulni kell.

Ami elsőre egyszerű feladatnak tűnik, visszatekintve hosszú bejárt út lett.  A diófa alatt tönkre ment cefre, a rossz kihozatali eredmények, a még rosszabb ízek, mind azt jelezték, hogy a jó pálinkának is megvan a maga titka. S ezt a titkot nem adja könnyen.

Keserű tapasztalatokat szereztem. Amit el lehetett követni hibát, azt szinte mindet elkövettem. Bizonytalan alapokon álltam. Így hiába olvastam, kértem tanácsot, böngésztem különböző fórumokat, nem jutottam előbbre a sokszor egymásnak is ellentmondó féligazságokkal. Világossá vált számomra, hogy a pálinkafőzés is egy igen komoly szakma. Nem elég ösztönösen próbálkozni, meg kell tanulni.

Persze tanácsért sohasem kell messzire menni. Rendszerint elég csak a szomszédba átsétálnunk. Főleg, ha némi pálinkával az üvegben tesszük meg ezt az utat. Igaz, Csolival ellentétben mi nem mondhatjuk el magunkról, hogy a Pavlinkárium szomszédságában lakunk és a szomszéd, akit felkeresünk az az ország egyik legeredményesebb magánfőzője, Pavlicsek Csaba.

Csoli: Sokat köszönhetek Csabinak

Ott, a Pavlinkáriumban értettem meg sok mindent igazán. Egész nyáron bent lógtam a “laboratóriumban”, s közben rengeteg elméleti és gyakorlati segítséget kaptam Csabitól.  Én pedig jó diákként szorgalmasan tanultam. Mentorálásomnak hamarosan kézenfogható eredménye is lett. Valami, amit véghez vittem. Valami, amit saját kezemmel alkottam. Aminek a végeredménye csodálatos érzéssel töltött el. Az első olyan párlatom, amiről már nem csak én mondom, hogy  jó lett. Ez volt az én SAJÁT PÁLINKÁM – csupa nagy betűvel. Csabi, nagyon szépen köszönöm!

A saját pálinkám, az vagyok én

Következett a „nagy áttörés”. 2016-os pálinkáimból 3 tételt neveztem az első Perkátai Pálinkaversenyre! A párlatokkal 1 ezüst- és 2 aranyérmet nyertem! A legszebb meglepetés azonban még hátra volt: az érlelt tramini borpárlattal  sikerült egy nagy aranyat és a “Perkáta legjobb pálinkája” címet is megszereznem!

Balogh CSoli Zsolt a Balaton Openen is sikerket ért el

Balogh Csoli Zsolt Pálinkás Péter és Göldner Emil társaságában a Balaton Open díjkiosztóján

A sor itt nem ért véget. Újabb kihívás következett: a verseny, ahol a legtöbb hazai magánfőző illetve bérfőzető megmérettetik: ez az ongai Quintessence pálinkaverseny.  A lillafüredi eredményhirdetésről 4 ezüst- és 2 bronzéremmel tért haza. Majd a Balaton Open Párlatverseny, ahol Csoli  aszú törköllyel csavarta el a bíráló hölgyek fejét. Vagy még inkább az orrát. A csábítás újabb aranyérmet hozott Perkátára. De a regionális versenyek – legutóbb épp a hétvégi táci  – és az ott elért eredmények is azt tükrözték, Csoli megtalálta a saját útját és jó ir

ányban halad…

…előre. Nem is tudok más irányt elképzelni. Olyannyira megörültem ezeknek az eredményeknek, hogy elhatároztam, nem lesz megállás! Most éppen a lepárlótornyos technológiába készülök belekóstolni. Kisüstivel kezdtem, tornyossal folytatom – nem nevezhet senki részrehajlónak. Kiváló cefrével és hozzáértéssel mindkét technológiával csodálatos párlatok készülhetnek. Csupán az egyre kevesebb szabadidőm sarkallt arra, hogy én is beszerezzek egy oszlopos gépet. Nem titok, ez a következő nagy kihívás számomra.

Barátokra és pálinkakóstolásra mindig jut idő

A versenyzés mellett Csoli a tanulással sem hagyott fel. Tavaly, az év végén beiratkozott Pach Gábor gyümölcspálinka-gyártó okj-s tanfolyamára. Így most számára a vizsgára való felkészülés ideje következik. Muszáj is, mert határozott terveket dédelget, amiben fontos szerep jut a pálinkának is.

Vannak elképzeléseim. Bár ezek ma még csak ötletek. Mégis úgy vélem, nem elérhetetlen álmokról van szó. Annyit talán elárulhatok, hogy ezekben nem a kereskedelem, hanem  inkább a vendéglátás kap nagyobb szerepet. De nem kell aggódni, barátokra, pálinkafőzésre és pálinkakóstolásra mindig marad időm.

Kell is, hogy legyen, hiszen az érzékszervi tapasztalatok begyűjtése a jó házi pálinka készítésének egyik alapvető feltétele.

A másik fontos pillért számomra azok az emberek jelentik, akik megértenek és támogatnak mindabban, ami ezzel – a tanulással, a főzéssel, a versenyzéssel – jár.  Egy kicsit ők  is benne vannak azokban a párlatokban, amiket készítek. Különösképpen elmondható ez menyasszonyomról, Blankáról. Azt hiszem, az ő türelme nélkül nem tarthatnék ma itt.

Balogh Csoli Zsolt mennyasszonyával

A mennyasszonyom támogtása nagyon fontos volt számomra. Blanka nélkül ma nem tarthatnék itt.

A pálinkakultúra nem keresztesháború

Akik nálam kóstolnak pálinkát, azok közül sokan – érthető módon – korábban nem szerették vagy nem értették ezeket a párlatokat. Az én nagypapám és nagymamám is még úgy gereblyézte a fa alól a “pálinkának” való gyümölcsöt, amit egy, kettő vagy akár több hónapra rá főzettek ki. Szerencsére több látogatóm, barátom esetében is el tudtam érni, hogy másképpen álljanak ehhez a történethez. Hogy felejtsék el, amit eddig a kontyalávalóról  tudtak. Ha pálinkáról van szó, már nem az alkoholtartalom és a kihozatal a fontos. S bár vannak olyan párlatok, melyeknek kifejezetten jól áll  a magas alkoholfok, mégsem “erősnek” és “soknak” kell lennie a lefőzött párlatnak. A lényeg, hogy minél finomabb, minél gyümölcsösebb, minél élvezhetőbb legyen az a pálinka. Ennek szellemében készítem én is párlataimat pl. kedvencemből, a birsből. S remélhetőleg a másik két kedvencemre, a sajmeggyre és a feketeribizlire is sor kerül hamarosan.

Pálinkázás közben gyorsan fut az idő. S az út is hosszú Perkátáról hazafelé.  Így a búcsúzásra csak egy népi bölcsesség  jutott már csak nekünk Csolitól: “Vigyázat! A lekvárfőzést nagy mennyiségben büntetik!”