mégis alig foglalkozunk vele. Vajon mi az?
Az alkoholizmus az egyik legnagyobb egészségügyi problémát jelenti világszerte. Évtizedek óta folyik ellene a küzdelem, Magyarország pedig vesztésre áll ebben a harcban. Megnéztük, hogyan áll az az ország az alkohollal, ahol sokak szerint a pálinka olyan gyógyszer, ami kávé és altató helyett is jó, a miniszterelnök szerint pedig alapvető élelmiszer.
Egy csepp alkoholt se!
Órák kérdése, és véget ér a száraz november kampány, amit a Kék Pont Alapítvány hozott létre öt évvel ezelőtt a mértékletes alkoholfogyasztás népszerűsítéséért. Ez évek óta arra biztatja a magyarokat, hogy novemberben egy hónapig ne igyanak egy csepp alkoholt sem.
Magyarországon azonban néhány civil szervezeten, orvoson és fanatikuson kívül alig valaki foglalkozik az alkoholizmus problémájával. Sőt, a
kultúránk szerves része az italfogyasztás,
még a miniszterelnök is alapvető élelmiszernek tekinti a pálinkát. Emiatt a hétköznapjainkban nem is gondolunk az alkoholra úgy, mint olyasvalamire, ami veszélyes is lehet. Pedig érdemes lenne. Az alkohol világszerte az egyik legtöbb kárt okozó, és a legtöbb embert érintő addiktív szer. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint évente hárommillió ember halálát okozza, és az összes megbetegedés mintegy öt százalékáért felel. Hazánkban évente nagyjából 8000 főre tehető az alkohollal összefüggő halálozások száma.
Az alkohol fogyasztása számtalan egészségügyi kockázatot hordoz magában, a WHO gyűjtése szerint növeli az emésztőrendszeri, a szív- és érrendszeri problémák megjelenésének esélyét, károsítja a májat, rákkeltő hatású. Emellett káros hatással van az idegrendszerre, ami miatt a fogyasztó viselkedésére is kihatással van, és növelheti a balesetek kockázatát.
Italfogyasztásban Magyarország finoman szólva sem áll jól
Magyarországon is régóta ismert a probléma. Már Gróf Széchenyi István is így fogalmazott 1840-ben a Selyemrül című írásában:
„A pálinka-főzés, nem tagadhatni, nagy nyereséggel jár, s még sokkal nagyobbal járhat, de ugyan milly áron? Nem csekélyebbért, mint számtalan embertársainknak lealacsonyitásával, testi és lelki meggyilkoltatásával.”
Az alkoholizmusra sok eltérő definíció van. Két közös pont van ezekben:
- az tekinthető alkoholistának, aki rendszeres alkoholfogyasztása nyomán károsítja önmagát vagy másokat (fizikai, mentális, de akár gazdasági, vagy társadalmi értelemben),
- és/vagy függőség alakult ki nála az itallal szemben.
A magyarországi alkoholisták pontos számát nehéz meghatározni. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) utolsó ismert, 2017-es adatai szerint a nyilvántartott alkoholisták száma mindössze 15 292 fő. Ők azok, akik alkoholizmusuk miatt kezelést is kaptak, és az adott évben legalább egy orvosi rendelésen megjelentek. A valós szám ettől persze jelentősen eltér, hiszen nem mindenki kér segítséget még az arra szorulók közül sem, a nagy többség pedig még saját magának sem ismeri be a problémát. A KSH 2019-es becslése szerint a valóságban
389 ezren lehetnek az alkoholisták ma Magyarországon.
A becslésükhöz a Jellinek-formulát használják: eszerint úgy kapjuk meg az alkoholizmus által érintetteket egy országban, hogy 144-gyel szorozzuk az alkoholhoz köthető májzsugorodásban elhunytak számát. Más szakértők a KSH becslésével jellemzően nem értenek egyet, annak jellemzően legalább a duplájára tippelik az alkoholisták tényleges számát (például Zacher Gábor, Erdélyi Ágnes és Tóth Miklós). Ezzel nagyjából egybevág az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2016-os felmérése az alkoholfüggők arányáról a világ országaiban, mely szerint
Magyarországon valamivel több, mint 800 ezer ember érintett.
A WHO nemek szerint is vizsgálta az arányokat, és jelentős eltérést találtak: míg a nőknek csupán 3,2 százaléka alkoholfüggő, addig a férfiaknál ez az arány 16,5 százalék. A KSH adataiban egy erős csökkenést láthatunk, a becsléseik szerint 1997 óta nagyjából a felére csökkent a magyarországi alkoholisták száma. Az Azonnali Zacher Gábor toxikológust kérdezte az adatokról, aki szerint ez a csökkenés a gyakorlatban nem volt látható, a kórházi tapasztalatok alapján az alkoholbetegek száma folyamatosan magas. A statisztikában megjelenő csökkenő tendencia szerinte annak köszönhető, hogy a becslések hiányos adatok alapján történnek.
De hogyan állunk másokhoz képest?
A magyar és a nemezetközi helyzet összehasonlítására két adattal van lehetőségünk, az egyik az alkoholisták aránya, a másik pedig az egy főre jutó alkoholfogyasztás. Mindkét kérdésben a WHO két legfrissebb kutatására tudunk támaszkodni, melyek a világ országainak alkohollal kapcsolatos adatait vizsgálták (2014-ből és 2018-ból). A WHO az alkoholizmussal kapcsolatban két külön fogalmat használ. Az egyik az önmagáért beszélő alkoholfüggőség, a másik pedig az alkoholfüggőséget is magában foglaló káros alkoholfogyasztás (harmful use of alcohol). A káros alkoholfogyasztók közé tartozik mindenki, akinek a fogyasztása fizikai vagy mentális egészségkárosodást okoz. Magyarország mindkét kategóriában előkelő helyen áll:
az alkoholfüggők arányát tekintve második, míg a káros alkoholfogyasztók arányában első az EU-ban.
Előbbi kategóriában nagyjából az átlag kétszeresét sikerült elérnünk, míg utóbbiban már két és félszeres a szorzó. A 2010-es adatok szerint hasonlóan erősen teljesítettünk az egy főre jutó alkoholfogyasztás területén is, ebben az évben 13,3 liter tisztaszeszt ittunk meg évente fejenként. Ez a harmadik helyre volt elég az EU országai közt, és 20 százalékkal volt több a világ többi részéhez képest egyébként is magas uniós átlagnál. A 2016-os felméréskor ezen a területen csökkenést tapasztaltak, ekkor a magyar átlagfogyasztást már csak 11,4 literre becsülték, ami hazánkat a középmezőnyben helyezte el, pontosan megegyezett az akkori uniós átlaggal. Az első helyen mindkét mérésnél Litvánia végzett – érdekesség, hogy ennek ellenére az alkoholisták arányát tekintve Litvánia messze Magyarország alatt van.
Milliárdok vesznek el
A személyes károkon túl a társadalom egészére nézve is jelentős anyagi károkat okoz az alkoholizmus. Közvetett költségek például az egészségügyi kezelések, amik alkohol nélkül nem kellenének; a bírósági költségek, amik olyan bűncselekménnyel kapcsolatosak, amik alkoholos befolyásoltság miatt történtek; a részegen okozott károk; a betegségek miatt elmaradó munka. Ezen károk mértékéről nincs külön hazai adatunk, de egy 2006-os felmérés szerint az EU-ban az Unió GDP-jének 1,3 százalékát tették ki.
Az egyes tagállamokban – bár bizonyára lehetnek eltérések – ez egy hozzávetőleges becslésként használható a kár mértékének felméréséhez. Az alkohol által okozott károk kompenzálására persze részben van mód. Ennek legalapvetőbb formája a jövedéki adó, amely kettős funkciót lát el. Egyrészt emeli a károsnak ítélt termék árát, ezzel csökkentve iránta a keresletet. Másrészt, az adott termék fogyasztásából adódó, hosszabb távon keletkező költségeket (közgazdász- vagy brüsszeli tolvajnyelven externáliákat) ilyen módon a vásárláskor térítteti meg a vásárlókkal.
Ez azonban nem fedez mindent: az alkoholtermékek jövedéki adójából tavaly 98,3 milliárd forint folyt be, ami a GDP 0,2 százalékát teszi ki. Ha a károk becslésekor – más támpontunk nem lévén – a 2006-os EU-s kutatásban megjelölt, GDP 1,3 százalékát kitevő károkból indulunk ki, akkor az látszik, hogy
a jövedéki adó az alkoholfogyasztás nyomán közvetlenül jelentkező költségek töredékét sem fedezi.
Természetesen az alkoholtermékek forgalmából más gazdasági előnyök is származnak, munkahelyeket teremt és jelentős áfabevételek folynak be belőle, de ezekről külön számszerű adataink nincsenek. A gazdasági károk mellett az alkoholfogyasztás szoros kapcsolatban áll a bűnelkövetéssel is. Az ORFK tájékoztatása szerint a tavalyi évben a bűncselekmények nagyságrendileg 20 százalékát követték el alkoholos befolyásoltság alatt. Ezek több mint fele ittas vezetés volt ugyan, de jelentős az arány a garázdaság, a testi sértések és a lopás területén is.
A vírus csak rátett egy lapáttal
A koronavírus-járvány világszerte rosszat tett az alkoholizmus elleni küzdelemnek is. A magány, a szociális érintkezések visszaesése, a gazdasági helyzet romlása nincs jó hatással az emberek mentális egészségére, ilyen helyzetben pedig sokan az alkoholhoz nyúlnak. Ahogy a Kék Pont egy idei kiáltványában fogalmaz:
„Magunkra maradtunk az alkohollal.”
A Nielsen kutatása szerint a márciusi lezárásokat követő hetekben az Egyesült Államokban például átlagosan 21 százalékkal nőtt a boltokban eladott alkoholos italok mennyisége az előző év hasonló időszakához képest, míg az online eladások 234 százalékkal emelkedtek. A Global Drug Survey nevű szervezet idei felmérésében a járvány hatásaival foglalkozott. Összesen 50 ezer embert kérdeztek meg tizenegy országból, hogyan változtak alkoholfogyasztási szokásaik a járvány beindulása, és az azt követő lezárások után. A válaszokból kirajzolódik, hogy mind az elfogyasztott mennyiség, mind pedig a fogyasztás gyakorisága nőtt.
Kíváncsiak voltunk, hogy itthon is hasonló-e a tendencia. Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa arról tájékoztatott, hogy magyarországi adatok sajnos nincsenek a témában, mert általában véve is elég szegényes a hazai kutatómunka az alkoholfogyasztással kapcsolatban. A mostani száraz november kampány során ők is a fenti, külföldi adatokra hivatkoznak.
Élelmiszerláncokat is megkerestünk, hogy tapasztaltak-e változást az alkoholos italok forgalmában, a válaszok eltérőek. Míg az ALDI az összes alkoholos ital forgalmában emelkedést tapasztalt a járvány első hulláma alatt, a SPAR csak a tömény italok terén látott hasonló növekedést, a borok forgalma náluk például hónapokig csökkent, amit ők a húsvéti ünneplések elmaradásával magyaráznak. A SPAR azonban kiemelte, hogy a töményitalok iránti nagyobb kereslet beleillik abba a szinte minden tartós fogyasztási cikk iránt megindult felvásárlási hullámba, ami egyébként is tapasztalható volt az emberek pánikolása nyomán. Az Auchan is hasonló tendenciáról számolt be, az alkoholos italok forgalma náluk is csak abban az időszakban nőtt, mikor egyébként is felvásárlási láz volt – az alapvető élelmiszerekkel összehasonlítva pedig egyáltalán nem volt kiugró a növekedés.
Hiányzik a kormányzati cselekvés
Az egyéni felelősség mellett a kormánynak is nagy szerepe lehet a probléma mérséklésében, 2020-ban Magyarországon azonban erre nincsenek érdemi törekvések. Korábban pedig voltak. 2014-ben még alkoholstratégia is készült „Szakpolitikai Program az Alkoholprobléma Visszaszorítására 2014-2018” néven. A dokumetumért az egészségügyi államtitkárság felelt, és az Országos Addiktológiai Centrum segített annak összeállításában. A Népszava akkori információi szerint a terv 2014 tavaszán elkészült, és a társadalmi egyeztetés lett volna a következő lépés. Ez azonban azóta sem történt meg, és semmilyen más fejleményről nem hallhattunk ezzel kapcsolatban.
A november 26-i online kormányinfón írásban tudtunk rákérdezni arra, hogyan kezeli a kormány a járvány közvetett egészségügyi hatásait, mint például a nemzetközi trendek alapján Magyarországon is jó eséllyel megnövekedett alkoholfogyasztást. A kormányszóvivő szerint a munkahelyek megtartása érdekében hozott kormányzati intézkedések is pozitív hatással vannak az emberek mentális egészségére, az alkoholkérdésről Szentkirályi Alexandra viszont válaszában nem beszélt.
Kérdéssel fordultunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma felé is, hogy megtudjuk, miért nem publikálták végül az alkoholstratégia tervezetét, és tervezik-e még a dokumentum felhasználását vagy egy új alkoholstratégia megalkotását a közeljövőben – választ a kérdésünkre cikkünk megjelenéséig nem kaptunk.
Forrás: Szabó Kornél / Azonnali.hu
Az élet tele van nehéz döntésekkel, a pálinkavásásrlás ne legyen az.
www.palinka.online – pálinkavásárlás sorbanállás nélkül
